Főkép A Manga Shakespeare sorozat második darabja a Rómeó és Júlia, mely egyben alighanem a Mester legismertebb műve, például mert kötelező irodalom már általános iskolában is.
Épp ezért fontos megjegyeznem: ez a manga-stílusú képregény feldolgozás nem helyettesíti az eredeti mű olvasását. Nem azért, mert képregény, hanem mert ez nem a teljes szöveg, márpedig kevés annál gyönyörűbb irodalmi szöveg létezik, vétek lenne kihagyni!
 
Ahogy a Hamlet manga, ez is más korba helyezi a történetet, méghozzá napjaink Japánjába, ahol is két rivális Jakuza-család sarjai szeretnek egymásba, különlegesen tragikus körülmények között.
Hogy modern környezetben is remekül működik ez a sztori, azt Baz Luhrman rendező bebizonyította Rómeó + Júlia című filmjében (nem szólva a szintén ezen alapuló West Side Story musical-ről), így Sonia Leong nem merészkedett ismeretlen terepre.

De elég jól sikerült belevinnie a japán környezetet, még ha egyes részeknél fura is az összhatás (valaki a fáklya eloltását emlegeti, ám egy villanykapcsolót nyomnak meg, meg ilyenek).
Ez szerintem nem zavaró, mint ahogy az sem, hogy megintcsak Nádasdy Ádám új fordítását használták, mert van olyan jó, mint a régebbiek, amikkel amúgy megszoktuk.
 
Ami viszont zavaró sokszor, az Sonia Leong rajzstílusa. Vannak egészen eltalált képei, a panelekkel is ügyesen bánik, azokkal is jól tudja közvetíteni a hangulatot, a feszültséget, ám a textúrák alkalmazása nekem kevésbé jött be, és van, hogy az arcok túl sematikusak.

Összességében a Hamlet-et rajzoló Emma Vieceli stílusa letisztultabb. Viszont azt hiszem, Sonia Rómeója és Júliája menőbb, divatosabb lett, mint Vieceli Hamlet karakterei. Egyébként ez a kötet is úgy kezdődik, hogy színes oldalakon bemutatják a szereplőket, s csak aztán vált fekete-fehérre.
 
Akárhogy is, ez az örökérvényű, minden túlzás nélkül csodálatos és megható történet ebben a formában is megállja a helyét és megdobogtatja az olvasó szívét, és ez a legfontosabb.