Főkép Kezdem a végén. A kötethez mellékeltek egy DVD lemezt – amin meglepő módon nem a Kaláka együttes muzsikál, hanem egy csomó olyan előadó és zenekar, akik a Kaláka nélkül más irányba, illetve egyáltalán nem indultak volna el zenei pályájukon.
A majd négyórás koncerten fellépő zenekarok folktól kezdve a rockzenéig számos stílust képviselnek, ami csak azt bizonyítja, mennyire sokrétű a Kaláka zenéje (mindenki egy-egy verset adott elő), és valóban képesek minden embert, minden korosztályt megérinteni.
 
Nem sok olyan együttest tudok hamarjában megnevezni (Benkó Dixieland Band mondjuk), amelyik évtizedek óta létezik, s nem vált unalmassá, kiöregedett muzsikusok hakniprodukciójává – a Kalákának ez is sikerült, hiszen van koncertműsoruk gyereknek, van felnőttnek – s bár idén (2010) már negyvenegy éve koptatják a világot jelentő deszkákat, népszerűségük töretlen.
 
Ennek persze alapfeltétele az állandó jelenlét. Ők nem tűnnek el évekre, hogy a ritkán megjelenő albumok kapcsán adjanak pár nagyszabású koncertet. Bármikor látogat el az ember jól karbantartott honlapjukra, mindig számos dátum mutatja, hogy a Kaláka nem pihen, hanem folyamatosan járja az országot, a világot.
 
Pályafutásuknak, az eddig eltelt több mint négy évtizednek állít emléket ez a kötet, ami első kézből származó információkból építkezik, hiszen a mostani és a hajdani tagokat faggatja Krizsó Szilvia.
Ezek az interjúk nem csupán felidézik a zenekar történetét, hanem a zenészeket is emberközelbe hozzák. Ki miért csatlakozott, hogyan élte meg a sikereket, miért távozott, mit adott bele a közösbe – tényleg szinte minden szóba kerül.

Az tetszett igazán, hogy nem volt ellentmondás a megszólalók között, egy kivételével mindenki csak jót és szépet mondott. Ami esetünkben úgy érzem, nem csupán az alkalomnak szólt, hanem valóban ekkora szeretet és tisztelet övezi a Kalákát.
 
A tisztelet nyilvánvalóan kijár nekik, hiszen nélkülük ki tudja milyen lenne a versek helyzete az országban – biztosan mindenképpen sanyarúbb, elvégre ők mentették át Ady, Radnóti és József Attila költeményeit, s a klasszikusok mellet a kortárs líra legjobbjaival is ők ismertették meg a hallgatókat.
Aki csak egyetlen alkalommal is jelen volt bármelyik koncertjükön, az nem csupán a jól kiválasztott versek miatt emlékszik rájuk, hanem hihetetlenül szerteágazó zenei tudásuk, valamint a feledhetetlen hangulat miatt is.
 
Meglepődtem amikor a kötetből kiderült, az induláskor még Mikó István is tagja volt az együttesnek, de még jobban elkerekedett a szemem, amikor fellapoztam az eddig megjelent lemezeik listáját, ugyanis párról még egyáltalán nem is hallottam.
 
A kötet mind tartalmában, mind kivitelezésében méltó a zenekarhoz. Egyrészt negyven évig kevesen bírják ezen a pályán, másrészt kevesen csinálnak ennyire maradandót, közízlést formáló módon. Jó egészséget kívánok a következő évtizedekhez!
 
A Kaláka jelenlegi és korábbi tagjai:
Becze Gábor - nagybőgő, gitár
Gryllus Dániel - furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda
Gryllus Vilmos - cselló, gitár, charango, koboz, doromb
Radványi Balázs - mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba
 
Mikó István
Huzella Péter
Dabasi Péter
Veress Panka
Kobzos Kiss Tamás
Jorgosz Tzortzoglou

Részlet a könyvből