Zen bölcsességek, történetek, koanok
Írta: Galgóczi Tamás | 2010. 09. 24.
Úgy sejtem, az emberek többsége a Kapujanincs átjáró (Kínai csan-buddhista példázatok) című könyvvel kezdi az ismerkedést a buddhizmussal, illetve azzal a gondolkodásmóddal, ami legalább annyira idegen az európai elme számára, mint az etióp földművesnek Bret Easton Ellis műveiben bemutatott életszemlélet.
Az emberek többsége ennél tovább nem is merészkedik a megismerés útján, bár bizonyára sokan hallották már Lin-csi apát történeteit (évekkel ezelőtt az egyik rádió reggeli műsorában olvasták fel őket) – de a szóbeli közlés (pláne reggel) a megértés ellen hat, ha erre nincs felkészülve a befogadó.
A Zen (Csan) buddhizmus szerzetesközösségei ráadásul felületesen nézve magamutogató csodabogarak gyülekezetei csupán, akik nagy ívben tesznek a hagyományokra és a társadalmi normákra, mindent a saját elképzelésük szerint csinálnak, nem tisztelnek sem kort, sem rangot.
Ez tulajdonképpen igaz, de van pár kiegészítés. Példának okáért az előbb említett Lin-csi mielőtt apát és mester lett volna, oda-vissza megismert mindent szent iratot és tanítást, s csak mindezek után vetette el ezek szükségességét. Egyszóval mielőtt mindent kidobnánk az ablakon, nem árt tudni, mi van a dobozban.
Az biztos, a Zen minden tanítványt arra buzdít, hogy ne az elődök által kitaposott úton világosodjon meg, hanem személyre szabottan keresse a saját ösvényét. Ha ez a hagyományok semmibevételével jár együtt – nem gond. Azért a tanítványoknak nem néztek el mindent: az üres, tartalom nélküli cselekvést vagy fecsegést például büntették.
Mindezek után jogos a felvetés: ha ennyire különleges mentalitást igényel a zen, akkor miért kéne bárkinek elolvasnia ezt a könyvet?
Erre a kérdésre nem létezik egyszerű, vagy rövid válasz. Érdemes például azért, mert az emberiség közös kultúrkincséhez tartoznak ezek a történetek, amelyek ismerete régen elvárás volt minden művelt emberrel szemben.
Vagy azért, mert segítségükkel rádöbbenhetünk: bizonyos dolgokat túl komolyan veszünk, illetve felesleges olyasmiért aggódni, aminek bekövetkezése teljesen bizonytalan.
És természetesen számos bölcsesség is van az írásokban, amelyeket saját életünkben is hasznosíthatunk, emellett teljesen és tökéletesen nyilvánvalóvá válik az is, mennyire más az ázsiai mentalitás, mint a miénk.
Az emberek többsége ennél tovább nem is merészkedik a megismerés útján, bár bizonyára sokan hallották már Lin-csi apát történeteit (évekkel ezelőtt az egyik rádió reggeli műsorában olvasták fel őket) – de a szóbeli közlés (pláne reggel) a megértés ellen hat, ha erre nincs felkészülve a befogadó.
A Zen (Csan) buddhizmus szerzetesközösségei ráadásul felületesen nézve magamutogató csodabogarak gyülekezetei csupán, akik nagy ívben tesznek a hagyományokra és a társadalmi normákra, mindent a saját elképzelésük szerint csinálnak, nem tisztelnek sem kort, sem rangot.
Ez tulajdonképpen igaz, de van pár kiegészítés. Példának okáért az előbb említett Lin-csi mielőtt apát és mester lett volna, oda-vissza megismert mindent szent iratot és tanítást, s csak mindezek után vetette el ezek szükségességét. Egyszóval mielőtt mindent kidobnánk az ablakon, nem árt tudni, mi van a dobozban.
Az biztos, a Zen minden tanítványt arra buzdít, hogy ne az elődök által kitaposott úton világosodjon meg, hanem személyre szabottan keresse a saját ösvényét. Ha ez a hagyományok semmibevételével jár együtt – nem gond. Azért a tanítványoknak nem néztek el mindent: az üres, tartalom nélküli cselekvést vagy fecsegést például büntették.
Mindezek után jogos a felvetés: ha ennyire különleges mentalitást igényel a zen, akkor miért kéne bárkinek elolvasnia ezt a könyvet?
Erre a kérdésre nem létezik egyszerű, vagy rövid válasz. Érdemes például azért, mert az emberiség közös kultúrkincséhez tartoznak ezek a történetek, amelyek ismerete régen elvárás volt minden művelt emberrel szemben.
Vagy azért, mert segítségükkel rádöbbenhetünk: bizonyos dolgokat túl komolyan veszünk, illetve felesleges olyasmiért aggódni, aminek bekövetkezése teljesen bizonytalan.
És természetesen számos bölcsesség is van az írásokban, amelyeket saját életünkben is hasznosíthatunk, emellett teljesen és tökéletesen nyilvánvalóvá válik az is, mennyire más az ázsiai mentalitás, mint a miénk.