Főkép Az előzetes híresztelésekkel ellentétben Horowitz későbbre halasztotta Jaszen Gregorovics ifjúkori krónikájának megírását, és helyette újabb Alex Rider könyvet tett le az asztalra. Ezzel a lépésével csak örömet okozott a hozzám hasonló rajongóknak, elvégre túlságosan régen jelent meg az előző kötet.
 
Soha ennyire nem éreztem a sorozat olvasása közben a 007-es ügynök árnyékát, véleményem szerint ezúttal minden további nélkül kiírhatták volna az Ifjú James Bond kalandjai szöveget.
Ott vannak például azok a kis kütyük, amelyek nélkül James, akarom mondani Alex nem boldogulna küldetései során. Tollszárban elhelyezett robbanószer, könyvtárjegynek álcázott multifunkciós mágneskártya, radírba rejtett pendrive – egyszóval hamubasült pogácsa helyett komplett felszerelést kap.
 
A másik hasonlatosság a számtalan humoros beszólás, az a flegma hányavetiség, amivel a halál kapujában ácsorgó titkosügynök-palánta beszól a különféle rendű és rangú gonoszoknak, nemritkán a végletekig feldühítve azokat.
 
A korhatár betartása végett ezúttal egyetlen Bond lány sem szerepel a történetben (valamint alkoholtilalom van érvényben), szexuális kalandok helyett Alex inkább az iskolába járást választja, s tervei szerint idén egyetlen hetet sem mulaszt majd.
Múltját ismerve ez szerfölött felelőtlen fogadalom, mivel az utóbbi hét kötetben egyszer sem sikerült ezirányú elképzelését megvalósítania. Sőt, az utóbbi pár alkalommal már olyan érzésem volt, hogy a srácot körülményei csak részben kényszerítik kémkedésre.

Hajlok arra, hogy amennyiben pár hónapig nem történne vele semmi veszélyes, akkor Alex addig forgolódna, míg világraszóló összeesküvésbe nem csöppenne. Például jelen kötetben is van pár ilyen, külső szemlélő számára felelőtlen, kimondottan kaland vagy veszélykereső megmozdulása.
Ezért aztán az időnként bőszen hangoztatott – elegem van a kémkedésből, ezért hagyjatok békén – kilépési szándék ellenére sem tudom komolyan venni a más életre való vágyakozását.
 
A most megjelent nyolcadik kötetben egyaránt szerepet kap a véletlen, az MI6 ügyködése és Alex kíváncsisága. No meg egy szerfölött kíváncsi újságíró és egy jóhírű segélyszervezet.
 
Annak ellenére, hogy tetszett a Krokodilkönnyek, lévén letehetetlen, jól megírt, pergő ritmusú ifjúsági kalandregény, meglátásom szerint ez csupán közjáték.
Egyrészt tényleg kíváncsi vagyok a korábban beígért előzményekre, másrészt elkerülhetetlenül közeledünk Alex nagykorúságához, ami felveti a kérdést: vajh, Alex idősebben is megmaradt csúcsszuper titkosügynöknek, vagy a tinédzserévek elmúlása egyben pályafutásának végét jelenti majd?
 
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Az ötök ereje:
Hollókapu
Égi háború
Leszáll az éj

Diamond testvérek sorozat:
A Sólyom gyémántja
Kettes számú közellenség
Titkos szolgálat
Homályos nyomok

Alex Rider sorozat:
Az első bevetés
Veszélyes iskola
Mély vízben
A sas lecsap
Láthatatlan Kard
Harmadik Erő
Kígyófej
Krokodilkönnyek
Az utolsó bevetés

Részlet a regényből