Főkép Ha valakinek az előző rész végén még maradt haja, az most biztosan tovább ritkítja majd. Hogy miért?
Egyrészt azért, mert az eddig ismert Arthur-mondakör ebben a kötetben még jobban a darabjaira hullik, s ezzel együtt Arthur személye is újraértelmeződik (jellemző példa: itt „pogány”, akit kimondottan utálnak a keresztény papok). Aztán ott van Merlin, akinek ugyan sok köze van a legendás kardhoz (Excalibur), de különben egyáltalán nem hasonlít az „eredetijére”. További érdekességként felbukkan Tristan és Iseult (Izolda) kettőse, hogy újra átéljék tragédiájukat.
 
De mindezek a furcsaságok még hagyján (elvégre annak idején Stephen Lawhead is hasonló alapossággal bánt el öt kötetben Arthurral), ezeknél sokkal idegesítőbb a „jók” tétlensége, miközben a „gonoszok” egyre nagyobb hatalomra tesznek szert.
 
A világi nagy keverésben, ahol már nem csupán a politikai érdekek, hanem a „pogányok” és a keresztények közötti egyre mélyülő szakadék is bonyolítja a helyzetet – vagyis amikor a régi világ összeomlani látszik, Merlin elhatározza, hogy megszerzi az Üstöt, Britannia Tizenhárom Kincsének egyikét.
 
Hogy az mi a csudának neki? Csupán vissza akarja hívni a régi isteneket – egyszóval semmi különös. Elhatározása érthető, hiszen a rómaiak tisztogatásának köszönhetően évszázadok óta druidák nélkül élnek a britek, másrészt úgy érzi, hogy az előretörő keresztényekkel szemben muszáj tennie valamit.
 
Arthur sincs mosolygós kedvében, mivel asszonyát (Guinevere) a fentebb említett ármánykodás során magával ragadja Lancelot, aki egyébként más módon is keresztbe tesz a kor legnagyobb hadvezérének.
 
Narrátorunk, Derfel továbbra is tisztelettel és szeretettel meséli el nekünk Arthur kalandos életét, de szavaiban már egyre több a cinizmus, és mind határozottabban látja az elkövetett hibákat.
 
A trilógia tíz évvel korábban már megjelent magyarul (nagyjából Lawhead pentalógiájával egy időben). Szerencsére a fordítás maradt a régi, ellenben a borító megújult. Sajnos. Nem tudom kinek az ötlete volt a lemezpáncélos lovagok összecsapása, de ez annyira messze van a könyvben leírtaktól (és a valóságtól), amennyire csak lehet.
 
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Sharpe (a cselekmény időrendje szerint):
1997 Sharpe tigrise (2005)
1998 Sharpe diadala (2006)
1999 Sharpe erődje (2007)
2000 Sharpe Trafalgarja (2007)
2001 Sharpe zsákmánya (2007)
1988 Sharpe lövészei (2000)
2003 Sharpe pusztítása (2008)
1981 Sharpe trófeája (2000)
1981 Sharpe kincse (2000)
2004 Sharpe menekülése (2008)
2006 Sharpe haragja (2008)
1995 Sharpe csatája (2006)
1982 Sharpe százada (2009)
1983 Sharpe kardja (2009)
1984 Sharpe ellensége (2009)
1985 Sharpe becsülete (2010)
1986 Sharpe ezrede (2010)
1987 Sharpe ostroma (2010)
1989 Sharpe bosszúja (2011)
1990 Sharpe Waterlooja (2011)
1992 Sharpe`s Devil
2007 Sharpe`s Story (esszék és egyebek)

Zárójelben a magyar kiadás dátuma szerepel.

A Grál küldetés
Az ördöglovas
Vándor
Az eretnek

Angolszász históriák
2004 Az utolsó királyság (2007)
2005 A fakó lovas (2008)
2006 Észak urai (2008) 2007 Csatadal (2009)
2009 Felperzselt vidék (2011)
2011 Death of Kings

Excalibur:
A tél királya
Isten ellensége
Excalibur
 
Szorul a hurok
Stonehenge
Vad vizek hajósa
Azincourt

Kapcsolódó írás:Sharpe: Indiai küldetés (DVD)