FőképRemek, de egyben kicsit bosszantó bemutatkozó albumot készített a new york-i származású énekesnő, Livia Devereux. Az előbbi kijelentésben rejlő látszólagos ellentmondást máris feloldom.
Elindítottam a lemezt a lejátszóban és belefeledkeztem a zene élvezetébe. Aztán a szerkezet egy rövidnek tűnő idő után megállt. Értetlenül néztem, hogy mi történhetett. Aztán gyorsan fény derült a dologra – a lemez mindössze 25 perc játékidejű.

Ez azért bosszantó, mert nem EP-ről vagy maxi lemezről van szó, hanem „normál” korongról. Ráadásul az énekesnőnek nagyon jó hangja van, amit sokkal hosszabb időn keresztül is szívesen hallgatna az ember.
 
Nem mondanám, hogy Livia Devereux-nak érett hangja van, de azt hiszem a jazz műfajon belül csak kivételesen kevesen mondhatják el magukról, hogy huszonévesen már beértek.
A saját megfigyelésem az, hogy még a legjobb alapanyagnak is hosszú éveken keresztül kell „pácolódnia” és edződnie a jazz klubok forró és nehéz levegőjében ahhoz, hogy a végeredmény egy „igazi” jazz énekhang legyen.

A Night Winds Whisper címet viselő album ismeretében azt mondhatom, az énekesnő a legjobb úton halad, hogy néhány év múlva „nagy név” váljon belőle. Hangját a belőle sugárzó vitalitás, könnyedség és báj nagyon könnyen megkedvelhetővé teszi.
 
Az album repertoárja a klasszikusnak számító forgatókönyv szerint készült, vagyis olyan jól ismert örökzöldek képezik többek között, mint a „You’d Be So Nice To Come Home To”(Cole Porter) és a „Come Rain or Come Shine” (J. Mercer-H. Arlen).
Pontosan ezért érthetetlen számomra a lemez koncepciója, ugyanis hozzávetőlegesen 150-200 olyan jazz standard forog a piacon, ami rendre feltűnik az új kiadványokon (főként a debütáló lemezeken), így minden gond nélkül lehetett volna kreálni egy 45-50 perces albumot.
 
Az viszont kifejezetten szimpatikus, hogy az énekesnő inkább a tradicionális vonal hívének tűnik, vagyis a valódi hangszereket részesíti előnyben a most divatos zenei alapokkal szemben.
Ennek megfelelően a klasszikus zongora-dobok-bőgő felálláson túl még egy vonósnégyes is szerephez jut a produkcióban, az eredmény pedig egy gazdag hangzásvilágú korong.

Bízom benne, hogy az énekesnő következő albuma már „igazi” nagylemez lesz, véleményem szerint ugyanis nagy kár lenne érte, ha ez a remek hang eltűnne az előadók szempontjából erősen túlkínálatos amerikai piac süllyesztőjében.
 
Előadó:
Livia Devereux – ének
 
Közreműködők:
Sarah Jane Cion – zongora
Phil Palombi – nagybőgő
Kirk Devereux – dobok
Ole Mathisen – tenor szaxofon
John Walsh – trombita
Chris Washburne – harsona
Robin Pitre – zongora
Sami Merdinian – hegedű
Sergio R. Reyes – hegedű
Mark Holloway – brácsa
Jisoo Ok – cselló
Michael Goetz – nagybőgő
Brian McCormick – gitár

A lemezen található számok listája:
1. Walkin’ After Midnight
2. You’d Be So Nice To Come Home To
3. Tonight
4. Welcome To My Love
5. I Don’t Hurt Anymore
6. Never Let Me Go
7. You’ve Changed
8. Come Rain or Come Shine
 
Diszkográfia:
Night Winds Whisper (2010)