Scott Adams: A Dilbert elv
Írta: Hegedűs Tamás | 2010. 08. 14.
A munkaerőpiacon folytatott elkeseredett küzdelmet segítendő, vagy az üzleti sikerekhez vezető útmutató gyanánt számtalan szakkönyv megjelent már az utóbbi időben, amelyek hasznos tanácsokkal, vagy akár a pozitív hozzáálláshoz szükséges filozófiával vértezik fel a nagy álmokkal és reményekkel induló versenyzőket.
Bevallom őszintén, hogy jómagam eddig nem kerültem annál közelebbi kapcsolatba ezen irodalommal, mint hogy még régen elolvastam egy ilyen könyvet, amire már csak alig emlékszem, és hogy láttam még messziről pár ilyen kiadványt. Talán ez lehet az oka, hogy nem vagyok elég sikeres az életben...
Most mindenesetre itt van ez a könyv, ami hasonló a menedzserképző kiadványokhoz, mégis teljesen más.
A szerző dolgos élete nagy részét egy multi kalickájában töltötte alkalmazottként, majd miután felszabadult a rabszolgaságból úgy döntött, hogy élményeiből képregényt készít, hogy a hibákból mások is okulhassanak, vagyis inkább jól szórakozzanak a kissé eltúlzott, szarkasztikus jeleneteken.
Aztán ez a dolog tovább fejlődött és ennek eredménye jelen könyv is, ami a már megszokott rövid képsorokon kívül hosszú leírásokat is tartalmaz, tulajdonképpen kábé fele-fele arányban.
A Dilbert elv elvileg afféle túlélési kézikönyv a multik rabságában senyvedő beosztottak részére, de gyakorlatilag inkább „csak” szórakoztató és talán jobb nem teljesen komolyan venni.
Aki már látott Dilbertet, az tudja, hogy a nyilvánvaló túlzások ellenére azért ezek a szituációk a valóságban is előfordulhatnak, s ehhez hasonlóan az írásnak is van némi valóságalapja, amit én, mint egy multi alkalmazottja is megerősíthetek.
Emellett azt is elmondhatom, hogy ilyen minőségemben bizony remekül szórakoztam ezen a könyvön, a való életben is előforduló szituációkon, a nagy igazságokon és az ismerős élethelyzeteken, gondolatokon, mert Adams kellő mennyiségű humorral és cinizmussal töltötte meg a könyvet.
Mindemellett pedig az itt megjelent sorokat olvasva az ember, aki nap mint nap ebben él, egyfajta elégtételt is kaphat mindazért, amiket a dolgos hétköznapok során el kell viselnie, hiszen ebben a könyvben végre mindenki megkapja a magáét: főnökök, menedzserek, értékesítők tanácsadók, fejlesztők, marketingesek, ügyfelek, pénzügyesek, stb.
Bevallom őszintén, hogy jómagam eddig nem kerültem annál közelebbi kapcsolatba ezen irodalommal, mint hogy még régen elolvastam egy ilyen könyvet, amire már csak alig emlékszem, és hogy láttam még messziről pár ilyen kiadványt. Talán ez lehet az oka, hogy nem vagyok elég sikeres az életben...
Most mindenesetre itt van ez a könyv, ami hasonló a menedzserképző kiadványokhoz, mégis teljesen más.
A szerző dolgos élete nagy részét egy multi kalickájában töltötte alkalmazottként, majd miután felszabadult a rabszolgaságból úgy döntött, hogy élményeiből képregényt készít, hogy a hibákból mások is okulhassanak, vagyis inkább jól szórakozzanak a kissé eltúlzott, szarkasztikus jeleneteken.
Aztán ez a dolog tovább fejlődött és ennek eredménye jelen könyv is, ami a már megszokott rövid képsorokon kívül hosszú leírásokat is tartalmaz, tulajdonképpen kábé fele-fele arányban.
A Dilbert elv elvileg afféle túlélési kézikönyv a multik rabságában senyvedő beosztottak részére, de gyakorlatilag inkább „csak” szórakoztató és talán jobb nem teljesen komolyan venni.
Aki már látott Dilbertet, az tudja, hogy a nyilvánvaló túlzások ellenére azért ezek a szituációk a valóságban is előfordulhatnak, s ehhez hasonlóan az írásnak is van némi valóságalapja, amit én, mint egy multi alkalmazottja is megerősíthetek.
Emellett azt is elmondhatom, hogy ilyen minőségemben bizony remekül szórakoztam ezen a könyvön, a való életben is előforduló szituációkon, a nagy igazságokon és az ismerős élethelyzeteken, gondolatokon, mert Adams kellő mennyiségű humorral és cinizmussal töltötte meg a könyvet.
Mindemellett pedig az itt megjelent sorokat olvasva az ember, aki nap mint nap ebben él, egyfajta elégtételt is kaphat mindazért, amiket a dolgos hétköznapok során el kell viselnie, hiszen ebben a könyvben végre mindenki megkapja a magáét: főnökök, menedzserek, értékesítők tanácsadók, fejlesztők, marketingesek, ügyfelek, pénzügyesek, stb.