FőképCsáth Géza egyik legfőbb erénye az őszinteség. Az a páratlan szűkszavúság és igazmondás, amely szinte minden írását jellemzi, akármi is legyen azoknak témája, végigkísérte egész életén át.
Praktizáló orvosként és mindenhez értő „csodagyerekként” kiváló tudással rendelkezett az emberekről, és ez a tudás nem korlátozódott az anatómiai ismeretekre: Csáth egészen pontosan ismerte az emberi lélek és elme, e finom hangszerek minden rezdülését.
 
Mégis, ha Csáth Gézáról, a századvégi novellisztika egyik legnagyobb hatású alakjáról van szó, általában egy dolog jut mindannyiunk eszébe: a morfium, és az író-elmeorvos függőségének tragikus vége.
Az eddig megjelent novelláskötetek és tematikus válogatások pedig csak felerősítik ezt a képet, figyelmen kívül hagyva azt, hogy Csáth egy sokoldalú, a tudományokra, a művészetre és az élet „tudományára” is rendkívül fogékony író volt.
 
Az álmok asszonya címmel megjelent válogatás azonban egy kicsit más világba enged bepillantást: a többé-kevésbé ifjúkori novellák feltárják az író és a nők ellentmondásos, feszültségekkel terhes viszonyát.
A történetek mindegyike letisztult, egyszerűséget és őszinteséget sugárzó, azonban mégis ebben rejlik tökéletességük: a finoman megmunkált novellák, amelyek eleinte nem is sejtetnek tragikus vagy megdöbbentő végkifejletet, a legtöbb esetben borzongatóan végződnek.
 
Csáth nem törekszik arra, hogy hatásvadász módon bűvölje el olvasóit. Erre utal „Pál és Virginia” című novellájában is: akár fikció, akár nem az, amit papírra vet, egyik esetben sem az a célja, hogy „elkomédiáztassa” szereplőivel az eseményeket. Hagyja, hogy a tragédia felé vivő mozzanatok a saját útjukon bomoljanak ki prózájában: ő csupán közvetít, nem magyaráz.
 
A tragikus sorsú író szerette a nőket, és ennek megfelelően sokat is írt nőkről. Szinte minden novellájában megjelenik egy-egy archetípus: a kislány, a démon, az ártatlan nő és sokszor feltűnik az édesanya alakja is.
Személyesebb hangvételű, visszaemlékezésekhez hasonlító novelláiban ír azokról, akik csak vágyálomként, esetleg rövidéletű kalandként jelentek meg életében, külső szemszögből pedig egy-egy saját okulására is szolgáló példát jelenít meg abból a sokféle, elbűvölő és egyben iszonyatos világból, amit a nők jelentenek számára.
 
Végigolvasva ezt a tematikus válogatást, aligha alakulhat ki bennünk tiszta kép arról, hogy mit is gondolt Csáth Géza a nőkről. A legellentétesebb érzelmek, csodálat és gyűlölet, tisztelet és megvetés vonulnak végig az írások során, a tökéletes nő azonban egyik novellában sem jelenik meg.

Ami nem véletlen, Csáth számára ugyanis az „álmok asszonya” kizárólag a morfium hatása alatt, bódult állapotban jelent meg. A narkotikum hatása alatt írott novelláiban rengeteg az eszményi, kifogástalan, ámde elérhetetlen nőalak, a józanság azonban minden esetben kiábrándulást és csalódást, a valóságra való rádöbbenést hoz magával.