FőképMinek nevezzelek – tettem fel a kérdést magamnak, miután elolvastam a könyvet. A válasz ugyanis cseppet sem könnyű, hiszen a Bíró Szabolcs szerfölött szabadon használja a különféle stílusokat.
Humor, romantika, történelmi szál, krimi, kaland és egy kis filozofálás egyaránt megtalálható új művében, amivel egyébként szakított korábbi gyakorlatával, és álnév helyett (Francis W. Scott) végre saját nevét írta a borítóra.
 
Ez mindenképpen dicséretes lépés, remélem egyben jelzi, hogy eljutottunk odáig, amikor idehaza már nem számít előnynek, ha valaki angolszász néven írja magyar regényeit, és az olvasók nyitottsággal közelítenek az érdekesnek ígérkező történetekhez, függetlenül a szerzők nemzetiségétől. Az sajna még odébb van, amikor kritikán aluli művek már meg sem jelennek...
 
Szóval itt az új regény, aminek témája kellőképpen ígéretes (templomos lovagok), de ezzel kapcsolatban el kell mondjam, hogy bár olvastam pár könyvet ebben a témában, érdemi információval egyik sem szolgált (értelemszerűen nem a hozzáférhető tényekre gondolok). Ez az állapot most sem változott, mivel a templomosok titka (ha van ilyen egyáltalán) továbbra is rejtve maradt előttem.
 
Amit leleplezés helyett kaptam, az egy Ecotól kölcsönzött alapötletre épülő könyv, ami emlékeztet Umberto Eco, Szerb Antal és Dan Brown hasonló műveire (érdemes például A Pendragon legenda egyes motívumait összevetni a Sub Rosával), miközben ezért nyilvánvalóan sajátos felhanggal bír.
 
Olvasás közben több alkalommal úgy éreztem, most nem a főszereplő véleményét hallom, hanem Bíró Szabolcs osztja meg velem nézeteit. Bár személyesen nem ismerjük egymást, arra is fogadni mernék egy szerényebb összeggel, hogy némi életrajzi hasonlóság van kettejük között.
Ez mindenképpen előny, hiszen ettől válik egyedivé, életszerűvé Ferenczy László antikvárius alakja. Sajnálatos módon az a végtelen naivitás, nyíltság (vagy nem is tudom milyen tulajdonság), amivel az európai történelem egyik legnagyobb titkához viszonyul, egyszerűen elképzelhetetlen számomra.
 
Szerzőnk szemlátomást kedveli a mozgalmas jeleneteket, ezért könyve gyakorlatilag az egymás után sorjázó akciójelenetekre épül. Ennek köszönhetően olyan érzésem volt, mintha egy ismeretlen Indiana Jones epizód került volna a kezembe.
Változatos, kellőképen egzotikus helyszínek szolgálnak hátteréül a templomosok utáni nyomozásnak, s menet közben rendre felbukkannak az ilyenkor elvárt szereplők, nem is beszélve a romantikus szálról, ami nélkül úgy tűnik, ma már elképzelhetetlen múltban kutató kalandregény.
 
Igazából egyetlen „apróságot” hiányolok a történetből – valamiért nincsenek részletesebb leírások. Pedig mind a helyszínek, mind a szereplők megérdemeltek volna pár bekezdésnyi bemutatást.
Az mindenesetre nyilvánvaló, Bíró Szabolcs alaposan utánajárt a témának, s könyvében felhasználta mindazt, amit például a hazai Templomosokról tudunk (részvételük a Muhi csatában, bukásuk, stb.).
 
A Sub Rosa ígéretes kezdet, ott van benne a lehetőség, egy a mostaninál is jobb történelmi kalandregényre.
 
Részlet a regényből