FőképMint bevezetőjében a szerző is írja, ez a könyv nem teljesen ugyanazoknak az embereknek a történetét meséli el, akiknek a filmsorozat emléket állít. Jelen írásnak ugyan nem az a célja, hogy összehasonlítsa a két alkotást, azonban – mivel volt szerencsém látni a szóban forgó sorozatot – úgy vélem, nem megkerülhető a dolog.

Ugyan a sorozat a maga komplexitásával sikeresen tárja elénk a csendes-óceáni hadműveleteket, a tengerészgyalogosok életét, Hugh Ambrose könyve pont azzal, hogy bevonja a történetbe Vernon Micheel zászlóst, aki különféle repülőgép-hordozókon zuhanóbombázó pilótaként szolgált a háború alatt, és Austin Shofner hadnagyot, aki még a Fülöp-szigeteken került japán hadifogságba, de megszökött és újra csatlakozni tudott a tengerészgyalogsághoz, sokkalta árnyaltabb képet tud festeni erről a témáról.

Ez nem azt jelenti, hogy a film rossz lenne – bár egyes vélemények szerint nem közelíti meg a nagy elődöt, Az elit alakulatot – , mindössze annyit, hogy a könyvben jóval szélesebb rálátást kapunk a történésekre amellett, hogy a fő cél az egyén előtérbe helyezésével bemutatni a háborút, és leginkább arra koncentrálni, hogy az egyes emberek miként élték meg ezeket a vészterhes időket.

Ebben pedig azt kell mondjam, hogy Hugh Ambrose minden szintén méltóképpen lép édesapja, Stephen E. Ambrose nyomdokába. A könyvhöz az anyaggyűjtést az édesapa kezdte – fia bevonásával –, viszont betegsége és későbbi halála megakadályozta a befejezésben.
Így Hugh Ambrose-ra hárult a feladat, hogy véghezvigye azt, aminek közösen kezdtek neki.
Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Az elit alakulat filmes gárdájának jelentős része segítette a két Ambrose munkáját, hiszen a terv az volt, hogy filmre viszik ezt a történetet is, amint Stephen E. Ambrose befejezi a könyvet.

Számomra már a kutatómunka rövid összefoglalása is megindító volt. Látni, hogy mi követ mozgattak meg ahhoz, hogy ez a könyv létrejöjjön, azt hiszem igen komoly elhivatottságról tesz tanúbizonyságot.
Miután pedig az utolsó lapokkal is végeztem, ugyanúgy elérzékenyültem, mint Az elit alakulat záró képsorain.

Azzal, hogy a szerző a kiválasztott egyéneken keresztül vezet végig minket a csendes-óceáni hadszíntereken, sokkalta valóságosabb, hitelesebb, meghatóbb, megindítóbb történet tárul elénk, mintha egy-egy kiragadott csatáról olvasnánk egy adott könyvet (pl.: Walter Lord: Hihetetlen győzelem).

A könyvben néhol elemi erővel tör fel a háború brutalitása, az embertelen körülmények miatt szinte az őrület határán lévő katona érzelemvilága. És ugyanilyen erővel tör a felszínre a hazaszeretet, a haza iránti sírig hű elkötelezettség is a szereplőkből.
Mindenkinek ajánlani tudom Hugh Ambrose könyvét, azoknak pedig különösen, akik látták a filmsorozatot.

Kapcsolódó írások:
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma
Michael E. Haskew: A második világháború elit alakulatai
Michael Baigent – Richard Leigh: A Valkűr-hadművelet
Roger Manvell – Heinrich Fraenkel: Göring
Guido Knopp: Hitler menedzserei
Stephen E. Ambrose: Civil katonák
Stephen E. Ambrose: D nap (1944. június 6.)
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
John Keegan: A második világháború
Hampton Sides: Kísértetkatonák
Világtörténelmi enciklopédia 15. – Az első és a második világháború
Püski Levente: A Horty-korszak 1920-1941
Ungváry Krisztián: Magyarország a második világháborúban

Részlet a könyvből