Főkép Rendhagyó módon most nem regényre, nem művészeti albumra, de még csak nem is szakácskönyvre, hanem egy tankönyvsorozatra szeretném felhívni a tisztelt érdeklődők figyelmét, ami nem más, mint a Krónika Nova Kiadó gondozásában megjelenő Érettségi-központú irodalomkönyvek műszövegekkel.
Legjobb tudomásom szerint eddig két kötet jelent meg, a 12-es és a 11-es (nem ment el az eszem, tényleg visszafelé megy a számozás), a harmadik, a 10-es pedig 2010 szeptemberében várható.
 
A sorozat felépítését, szemléletét és beszédmódját tekintve újszerű, hiszen az eddig megszokott, irodalomtörténetre alapozott, egyenes vonalú szerkezet helyett a tananyag koncentrikus körökben szerveződik, vagyis egy-egy téma, szerző vagy mű többször is előkerülhet, akár más-más vonatkozásban is.
A tananyag összeállításakor fontos szempont volt az is, hogy egyértelművé váljanak a különböző jelenségek mögötti összefüggések.
 
A kötetek alkotói szemmel láthatóan igyekeztek megfelelni a 21. századi igényeknek, legyen szó a tartalomról vagy éppen a vizualitásról, melyek ebben az esetben nem egymás ellen, hanem egymás hatásának fokozásáért vannak, hiszen a képek, szövegek, szövegtömbök egymáshoz való viszonya sokszor önmagában is komoly jelentéssel bír, arról nem is beszélve, hogy a képek minden esetben szerves részei a gondolatmenetnek, olykor egészen új asszociációkra illetve gondolatokra ösztönözve az olvasót.
 
Ennek a struktúrának köszönhetően a könyvekből nem csupán lineárisan, hanem ide-oda lapozgatva is megszerezhető a tudás, bár szerintem ez inkább azoknak jelent segítséget, akik már rendelkeznek némi ismerettel, és képesek a tanagyagot az asszociációk mentén is elsajátítani.
Ez a módszer leginkább az önálló nézőpont megválasztásában és a saját vélemény kialakításában nyújt óriási segítséget, emellett alkalmazkodik a célcsoport, vagyis az érettségi előtt álló diákok olvasási szokásaihoz, megkönnyítve ezzel a befogadást.
 
Az első, vagyis 12-es számú kötet Magyarország és a „világ” legutóbbi háromnegyed évszázadának irodalomtörténéseibe vezeti be az olvasókat a következő tartalmi bontásban:
I. rész
A késő modernség (1930–1960) és a posztmodernség (1960–) korának beszédmódjai
Új jelformák
A megszakítottság időszaka (1948–1989)
A megszakítottság első szakasza (1948–1958)
A megszakítottság második szakasza (1959–1989)
A posztmodern fordulat
Az irodalomtudomány a késő modernség és a posztmodernség korában
Irodalmi viták
 
II. rész
A késő modernség és a posztmodernség irodalma
Életmű
József Attila
Portrék
Szabó Lőrinc (1900–1957)
Radnóti Miklós (1909–1944)
Pilinszky János (1921–1981)
Márai Sándor (1900–1989)
Ottlik Géza (1912–1990)
Weöres Sándor (1913–1989)
Látásmódok
Örkény István (1912–1979)
Nagy László (1925–1978)
Nemes Nagy Ágnes (1922–1991)
Szilágyi Domokos (1938–1976)
Kertész Imre (1929–)
A kortárs irodalomból
Orbán Ottó (1936–2002)
Parti Nagy Lajos (1953–)
Dilettáns beszélő(k) és önmegértés a posztmodernben
Világirodalom
A késő modernség világirodalmából
Franz Kafka (1883–1824)
Federico García Lorca (1898–1836)
Thomas Mann (1875–1955)
Az irodalmi posztmodernség kezdetei
A posztmodern költészetből
Gregory Corso (1930–2001)
Bob Perelman (1947–)
Színház
Bertolt Brecht epikus színháza
Parabola a színházban
Egy vándormotívum mint örök példázat
Az irodalom és a kultúra kapcsolata
Az irodalom határterületei
A detektívtörténet
Sokszínű kultúra
 
A második, vagyis 11-es számú kötet Magyarország és a „világ” modernség és avantgárd kori (1857–1930) irodalomtörténéseibe vezeti be az olvasókat a következő tartalmi bontásban:
I. rész
A klasszikus modernség (1857–1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai
A klasszikus modernség új jelformái 
Az avantgárd 
Mindennapi élet
 
II. rész
A klasszikus modernség és az avantgárd irodalma
Életművek
Ady Endre (1877-1919)
Babits Mihály (1883-1941)
Kosztolányi Dezső (1885-1936)
Portrék
Mikszáth Kálmán (1847-1910)
Móricz Zsigmond (1879-1942)
Látásmódok
Krúdy Gyula (1878-1933)
Karinthy Frigyes (1887-1938)
Juhász Gyula (1883-1937)
Tóth Árpád (1886-1928)
Kassák Lajos (1887-1967)
A kortárs irodalomból
Szövegek egymás közt
Színház- és drámatörténet
A klasszikus modernség drámairodalmából
Madách Imre: Az ember tragédiája
Világirodalom
A 19. századi regény útjai
A francia próza a 19. század második felében
Az orosz próza a klasszikus modernség korában
A szimbolizmustól az impresszionizmusig
Az avantgárd irányzataiból
Az irodalom és a kultúra kapcsolata
A Nyugat fordításirodalmából
A hangzó vers világa
A Pál utcai fiúk utóéletéből
Irodalmi régiók
 
Akárhogy is nézem, Fűzfa Balázsnak a tartalommal, Szabó Lászlónak pedig a tipográfiával és a dizájnnal sikerült elérnie azt, hogy ne egy újabb unalmas tankönyvet adjanak az internetes felületekhez szokott diákok kezébe, hanem egy minden szempontból modern, dinamikus olvasnivalót, melynek lapozgatása közben úgy érezhetjük magunkat, mintha csak az interneten klikkelgetnénk ide-oda.
 
Remélem, hogy sok olyan bátor tanár lesz, aki ezt a kétszintű érettségi rendszerrel és mindenféle állami tantervvel kompatibilis, az irodalomtanítás megújítására alkalmas tankönyvsorozatot fogja használni az óráin. Hiszen ez a jövő – legalábbis szerintem.