Főkép Nem csupán a művészettörténetben jártas, de a laikusok által is ismert, ikonográfiai szempontból unásig vizsgált, művészettörténészek által már atomjaira boncolt, jelentés-feltételezések tucatjával bíró képóriásokkal találkozunk Daniel Arasse Festménytalányok című könyvében.
 
Felmerülhet a kérdés, hogy minek foglalkozik egy ilyen neves tudós, művészettörténész ennyire lerágott, témákkal, mint Velázquez Udvarhölgyek című képe, vagy Tiziano Urbinói Vénusza.
 
Felállítani egy sokadik hipotézist, írni egy újabb értelmezést, elemzést nem épp eredeti ötlet… gondolhatnánk.
Nem, valóban nem eredeti az ötlet,ellenben a sajátos perspektiva, a megközelítés módja, ahogyan Arasse dolgozott, filozofált egy kép előtt, az jelent újdonságot. Ez az újszerű kiindulópont újszerű eredményekhez vezet.

„ – Egyszerűen csak megpróbálom nézni a képet. Elfelejteni az ikonográfiát. Rájönni, hogyan működik…
– Ez nem művészettörténet.
– Fogalmazzunk úgy, hogy ez nem szokás a művészettörténetben.”
Ez az idézet fedi legjobban Arase módszerét, amely épp az Urbinói Vénusz vizsgálata közben hangzott el.
 
Az említett két művön kívül (Tiziano: Urbinói Vénusz; Velázquez: Udvarhölgyek) még három másik festmény (Tintoretto: Vulcanus rajtakapja Marsot és Vénuszt; Francesco del Cossa: Angyali üdvözlet; Id. Pieter Bruegel: Háromkirályok imádása) különlegességeivel, illetve Mária Magdolna ábrázolási típusaival foglalkozik.

Mit értek különlegességek alatt? Például: mit keres egy jól megtermett csiga az angyali üdvözlet előterében, a képsík szélén? Vagy ott van a szelíden maszturbáló Urbinói Vénusz, aki közben egyenesen a nézőre néz. Miért?
Vagy Bruegel képén miért kapott minden szereplő groteszk, őrületbe hajló vagy épp komikus megjelenést Márián, a gyermek Jézuson és Gáspáron, a szerecsen királyon kívül?
Vagy mit keres az öreg félvaknak ábrázolt Boldizsár a Szent Gyermek lábai között…?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre találhatunk újabb válaszlehetőségeket a kötetben. Mindez egyáltalán nem száraz-tudományos modorban előadva, hanem ízes és szórakoztató, gyakran filozofálgatós stílusban. 
 
A téma szerelmeseinek igazi kincs lehet a Festménytalányok, különösen azoknak, akiket a tények mellett érdekelnek a kulisszatitkok, a rejtett utalások megfejtései, kicsit másképp, mint ahogy azt az ikonográfusoktól megszokták.
 
A műben szereplő képek jegyzéke:
Tintoretto: Vulcanus rajtakapja Marsot és Vénuszt, 1550 körül
Tintoretto: Vázlat a Vulcanus rajtakapja Marsot és Vénuszt című festményhez, 1550
Francesco del Cossa: Angyali üdvözlet ,1470-1472 körül
Piero della Francesca: Angyali üdvözlet, perugiai szárnyas oltár, 1470 (részlet)
Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet,1486
Carlo Crivelli: Madonna gyermekével
Id. Pieter Bruegel: Háromkirályok imádása, 1564
Andrea Mantegna: Háromkirályok imádása, 1464
Domenico Ghirlandaio, Háromkirályok imádása, 1487 körül (részlet)
Sandro Botticelli: Háromkirályok imádása, 1478-1482 (részlet)
Hieronymus Bosch: Háromkirályok imádása, 1510körül (részlet)
Id. Pieter Bruegel: Falusi lakodalom, 1525-1569 körül
Tizano: Urbinói Vénusz, 1538
Giorgione: Alvó vagy Drezdai Vénusz, 1508-1510
Édouard Manet: Olympia,1863
Velázquez: Udvarhölgyek (Las Meninas), 1656
Velázquez: IV.Fülöp, 1631-1632
Velázquez: Margit Terézia infánsnő, 1656
Juan Bautista Martinez del Mazo: A család portréja, 1664-1665 körül
Illusztráció Vincente Carducho Beszélgetések a festészetről (Dialogos de la pintura) című könyvéből, 1633