Főkép

Ugyan sokan a posztmodernnel társítják, az alternatív befejezés nem új keletű találmány. Már a klasszikus operairodalomban sem számított teljesen meglepőnek, ha egy librettó kettéágazott a partitúra végén. Mégis a huszadik század harmadik harmadának irodalmában találhatjuk a legemlékezetesebb példákat e megoldásra; a populáris irodalomból Douglas Adams ötrészes Galaxis útikalauz-„trilógiája”, a magas kultúra kánonjába besorolható művek közül John Fowles A francia hadnagy szeretője című regénye jut rögtön eszünkbe a kifejezés hallatán.
 
S itt van még Anthony Burgess Enderby-tetralógiája, amely A narancsműves testamentumában a címszereplő költő Amerikában bekövetkezett halálával végződik, de a több értelemben is második lehetőséget adó újabb (és az alcím – „avagy végenincs Enderby” – révén mintegy végtelen további lehetőségre nyitottá tett) befejezésben egy igencsak eleven Enderby tűnik fel. Ezúttal azonban Enderby Tangerből nem New Yorkba, hanem Indianába utazik, ahol egy Shakespeare életét feldolgozó musical szövegkönyvének megírására kérték fel őt. Mivel a magas és alacsony kultúrák Enderby meggyőződése szerint átjárhatatlanok és ezért összeházasíthatatlanok is, megbízása első látásra a lehető legszerencsétlenebb választásnak tűnik.
 
Ám a 46 éves költőben, kinek lélekben Shakespeare-rel kell azonosulnia, még van annyi férfiúi elevenség, hogy meghassák a Bárd fekete hölgyét alakító April Elgar bájai, s ennek hatására – sutba vágva aggályait – „lealacsonyodjon” a zenés színpad ostobának tetsző követelményeihez, és újdonsült múzsája kedvére igazítsa át a történetet. A plátói/költői fellángolás persze kellően sok, néha kifejezetten bohózatba illő kalamajkát okoz, és biztosítja a regény humoros-ironikus vonulatának töretlenségét. Ugyanakkor Burgess igencsak komoly művészeti, episztemológiai és ontológiai kérdéseket feszeget a szövegben az irodalmi blaszfémia problematikájától az életrajz és a szerzőség megismerhetőségén át az életút felén már túljutott, lényegében anakronisztikus foglalkozást űző férfi élete lehetséges céljának vagy céljainak meghatározásáig.
 
A tényleges regényt két korábban, némileg eltérő szövegváltozatban már megjelentetett, s ekképp önálló írásműként is olvasható novella keretezi, melyek egyrészt megerősítik a szöveg szimbólumait és áthallásaikkal sűrítik szövetét, másrészt elgondolkoztatnak azon, hogy mi a különbség egy alig megváltoztatott történelmi fikció és egy tudományos fantasztikus történet között azon kívül, hogy az előbbiben felbukkanó ideákat akár elismert tudósok is komolyan vehetik. Nekünk, átlagos olvasóknak viszont vélhetően elég belefeledkezni az irodalomtudományt bárki számára elérhetővé tenni képes Burgess kifinomultság és obszcenitás között lebegő és váltakozó humorába és az Enderby fekete hölgye kiszámíthatóságában is kiszámíthatatlan történetébe.

Részlet a regényből