Főkép Meg vagyunk mentve, ugyanis itt van Karen Blixen férfi megfelelője, aki úgy írja történeteit, miként azt a dánok legendás hölgye tette mondjuk a Babette lakomája vagy a Hét fantasztikus történet lapjain: nyugodt tempó, a cselekmény fontos, de másodlagos a kisszámú szereplőhöz képest, akiket nem csupán párbeszédeik révén ismerünk meg, hanem gondolataikat is megosztják velünk, amitől az egész nagyon személyes, közvetlen és ráérős lesz.
 
A mesélési stíluson kívül nagyon tetszett Gaudé nyelvezete (no meg persze a magyar fordítás), mivel olyan mondatokat, megszemélyesítéseket használ, amelyek a történettel egyenrangúak.
„Odakint az éjszaka közelebb húzódott, hogy jobban hallja őket.”
Vagy például:
„Volt benne valami kemény és kikezdhetetlen szépség, azoknak a szépsége, akik már kijelölték a maguk útját, és nem térnek le arról. A szépség, amit az akarat kölcsönöz az ember tekintetének. Igen, ez az. Ez az asszony maga a megtestesült akarat. Ettől ragyog úgy az arca. Hozzá képest Piracci egészen üresnek érezte magát. És ez a kényelmes üresség most undorral töltötte el.”
 
Gaudé úgy fogalmaz meg érzéseket, igazságokat, hogy azok nem tűnnek elcsépeltnek, sokkal inkább igaznak, melyeket hiába ismerünk hallomásból vagy személyes tapasztalatból, mindig felbukkan bennük valami ősi, valami időtlen.
 
Bár nem vagyunk tudatában, szükségünk van az ilyen könyvekre, amelyek szembesítenek azzal, milyenek is vagyunk valójában – anélkül, hogy ítélkeznének felettünk.
Az efféle történetekben a hangsúly nem a jó és a rossz cselekedeteken van, hanem azon, miként élik meg a szereplők (és általuk persze az olvasók) döntéseik következményeit. Csak a regényben a történet nem fásult beletörődéssel ér véget, hanem a szabad akarat és a vágyak megnyilvánulásával.
 
Ezúttal a magyar kiadás borítóját is dicséret illeti, mivel véleményem szerint sokkal jobban összhangban van a könyv tartalmával, mondanivalójával, mint a francia (hajó) vagy az angol (homokot pergető kéz).
Mindent összevetve ez egy ígéretes bemutatkozás, jöhet a többi Gaudé könyv is.
 
Részlet a regényből

Kapcsolódó írásunk