FőképA legújabb Hellsing-kötet az előzőhöz hasonlóan kizárólag a hatalmas pusztítás bemutatásával foglalkozik, méghozzá a lehető legnyersebb és legmocskosabb tálalásban. Bizton állíthatom, hogy ehhez hasonló brutalitást képregényben még sosem láttam korábban.

A náci vámpírok hada tovább nyomul előre, hogy végleg földig rombolják egész Angliát és csak pusztulást hagynak maguk után.
Legveszélyesebb ellenfelük, Alucard távollétében látszólag senki nem veheti fel velük a harcot, ráadásul az Iskarótiak rendje is megérkezik, de ahelyett, hogy segítenének, ők is válogatás nélkül nekilátnak a mészárlásnak.

A Hellsing központban Seras Victoria egy maroknyi túlélő zsoldossal próbálja visszatartani a támadókat és egy csaknem végzetes ütközet során ő maga is végre teljesen vámpírszörnyeteggé változik.

Hirano Kohta nagyon könnyedén, ugyanakkor rendkívül látványosan végzi ki akár kedvenc szereplőit is. A képkockák többsége már-már szinte kaotikussá és kivehetetlenné válik, ahogy egyre nagyobb mértékű vérengzéseket mutat be rajtuk.
Ebben a hatalmas káoszban a gondosan felépített karaktereknek és az ügyesen beékelt rövid kitekintéseknek hála azért olykor csaknem fellélegezhetünk egy rövid időre, mielőtt újra visszaránt minket valami újabb durvulással.

Úgy tűnik, a szerzőnek még mindig van hova fokoznia a grandiózus csatákat és inkább a végtelenbe elnyújtja ennek az agresszív háborúnak a bemutatását, elodázva a lényeget, mintsem hogy felgyorsítsa az eseményeket.

Tény, hogy hasonló részletességgel más nem igen szokta bemutatni az ilyen erőszakos történéseket, így ez akár jó pont is lehetne az ez iránt rajongók számára.
Ami engem illet, én már türelmetlenül várom Alucard feltűnését és a végső leszámolást, de ezek után magamtól, ha lelőnek sem tudnám megtippelni, hogy ez még hány kiadvány múlva érkezik el.

Úgy tűnik, továbbra is ez a nem mindennapi látványvilágú aprítás lesz napirenden, de mivel valóban nagyon egyedi, ezt talán nem is bánom annyira. Gyenge idegzetűeknek viszont még mindig nem ajánlanám a könyvet!