Főkép Legnagyobb slágereik ismeretében szinte hihetetlen, hogy eredetileg Black Sabbath-tribute zenekarként indultak. Pedig igen. Mondjuk, ha jobban odafigyeltem volna arra, hogy mit művelnek, ezen valószínűleg nem lepődtem volna meg. De nem figyeltem.
 
Most is csak azért, kezdtem el foglalkozni velük, mert kezembe került a legújabb lemezük (aminek megjegyzem, szép hosszú címe van), és gondoltam elmerengek, vajon az általam ismert korábbi albumaikhoz (Dark Light, Venus Doom) képest hol tartanak most.
 
Azt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a frontember most sokkal jobban, összeszedettebben néz ki, mint legutóbb, amikor folyamatosan úgy tűnt, hogy valamiféle mámorban telik az élete.
Mint megtudtam, igen komoly alkoholproblémával küzdött, amire majdnem ráment az egészsége és minden, amit eddig elért(ek). Kár lett volna érte, értük.
 
Szerencsére nem kell még „temetni” őket, maradjunk inkább szidásnál. Na jó, talán nem annyira, és nem is olyan szigorúan, mégis megérdemelnének néhány keresetlen szót azért, mert nem a legutóbbi lemezen megcsillantott gótikus metal mélységek felé indultak tovább, de még csak nem is európai gyökereik felé, hanem összeálltak egy olyan producerrel (Matt Squire), aki eddig leginkább pop- és alternatív csapatokkal dolgozott együtt.
 
Közös munkájuk gyümölcse egy nagyon amerikaias hangzású, nagyon populáris lemez lett, ami a gondolkodásra és elmélyülésre képtelen helyeken minden bizonnyal sikeres lesz, ám sokan lesznek olyanok, akiket nem tölt el felhőtlen boldogsággal a váltás, még akkor sem, hogyha mindezt újabb bizonyítéknak tekinthetjük arra, hogy a srácok képesek az állandó megújulásra, változásra, miközben azért önmaguk maradnak.
 
Persze a siker, pénz, csillogás olyan motiváló tényezők, amiket nem lehet, és nem is szabad figyelmen kívül hagyni, és igazából nem is bántom őket érte, csak megjegyeztem.
 
Akkor lennék igazán morcos, ha az egész lemez semmitmondó lenne, de szerencsére akadnak rajta kifejezetten erős, kellemes dalok, amik nagyjából az album felét teszik ki. Ez pedig annyira nem is rossz arány. De nem is jó. Mert tudnak ők ennél jobbat is. Mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. Vagy nem szeretni. Vagy valami.
 
Szóval ott tartottam, hogy vannak a szép hosszú című Screamworks: Love In Theory And Practice, Chapters 1-13 albumon jó számok, még ha kevesebb is, mint szeretném. Ilyen például az „In Venere Veritas”, a „Heartkiller”, a „Love, the Hardest Way”, az „Ode to Solitude” vagy a „Like St. Valentine”, amik a HIM fénykorát idézik. Vagy legalábbis majdnem.
 
Hiába hallgatom már sokadszor, valahogy elnagyoltnak, maszatosnak tűnik az egész. Olyan, mintha nem dolgozták volna ki tökéletesen a témákat, nem építették volna fel teljesen a dalokat.
Talán kicsit sok lett a programozás és a szintis prüntyögés, ami nem lenne akkora baj, ha többször megdörrennének a gitárok – úgy igazából. Pedig tudomásom szerint Ville a stúdióban nagyon precíz és aprólékos szokott lenni. Lehet, hogy egy parányit korábban tért vissza az alkoholmámor utáni rehabilitációból, mint kellett volna?
 
Minden hibája ellenére azért annyira nem rossz ez a lemez, sőt, ha jobban belegondolunk, bizonyára sokan vannak olyanok, akik a lelküket eladnák egy ilyenért. De ők nem a HIM, és nem tettek le korábban olyan erős anyagokat, mint ezek a srácok.
Nem tudom, merre fognak továbbmenni, de remélem, hogy visszatérnek arra az útra, amin haladniuk kell, amin haladniuk érdemes.
 
A zenekar tagjai:
Ville Valo – ének
Mikko Lindström – akusztikus- és elektromos gitár
Mikko Paananen – basszusgitár, vokál
Janne Puurtinen – billentyűk, háttérvokál
Mika Karppinen – dobok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. In Venere Veritas
2. Scared to Death
3. Heartkiller
4. Dying Song
5. Disarm Me (With Your Loneliness)
6. Love, the Hardest Way
7. Katherine Wheel
8. In the Arms of Rain
9. Ode to Solitude
10. Shatter Me With Hope
11. Acoustic Funeral (For Love in Limbo)
12. Like St. Valentine
13. The Foreboding Sense of Impending Happiness
 
Diszkográfia:
666 Ways To Love: Prologue (1996) – EP
Greatest Love Songs Vol. 666 (1997)
Razorblade Romance (1999)
Deep Shadows and Brilliant Highlights (2001)
The Single Collection (2002) – gyűjteményes album
Love Metal (2003)
And Love Said No: The Greatest Hits 1997-2004 (2004)
Dark Light (2005)
Uneasy Listening Vol. 1 (2006)
Uneasy Listening Vol. 2 (2007)
Venus Doom (2007)
Digital Versatile Doom (2008)
Screamworks: Love in Theory and Practice, Chapter 1-13 (2010)