FőképPatrick Süskind német író nevét a legtöbben A parfüm című, a XX. század legnagyobbjai között számon tartott regénye folytán ismerik. Ennek a rövid kis könyvecskének vajmi kevés köze van ahhoz, ám Süskind nevének ez sem fog kárára válni.
A Tandori Dezső által nagyon ízesen magyarra fordított történetet alighanem maga az író meséli el saját gyermekkorából, amikor még nagyon szeretett fára mászni. Szóval főszereplőnk egy kisiskolás srác, aki a fáramászás mellett persze iskolába és zongoraórákra is jár, szerelmes az egyik osztálytársába, álmodozik, csalódik, tapasztal, él.

Süskind bámulatos könnyedséggel ragadja meg a lassan kamaszkorba, avagy a felnőtté válás útjára lépő fiú érzés- és gondolatvilágát. Ha valakinek nem támadnak fel régi gyermekkori emlékei sorai nyomán, annak valószínűleg nem volt igazi gyermekkora. És persze a sok-sok szép és jó mellett Süskind felidézi az emberi élet korai éveinek és „szellemiségének” elmúlásával járó fájdalmas élményeket is.
A címbéli Sommer úr afféle szimbolikus figura, noha ilyen különc, éjjel-nappal csak a vidéket járó, soha meg nem pihenő emberke aligha fordult elő a legtöbb ember életében. Ám az is tagadhatatlan, hogy előbb utóbb mindenki életében felbukkant(t) egy hozzá hasonló figura, akin először tapasztalt olyan, gyermekésszel felfoghatatlan dolgokat, mint a totális kiábrándultság, az üldözöttség, netán a halál.

A regény tehát az ártatlanság elvesztéséről szól, így persze szomorú is. De a szépség és a humor sem hiányzik belőle, valamint képes megteremteni azt a varázslatos légkört, ami a szerencsésebb emberek gyermekkorára jellemző, melyekben a mindennapok és a mindennapos környezet is számtalan felfedezni való csodát és varázst rejtettek.

Sempé színes illusztrációi pedig csak még szívhez szólóbbá teszik ezt az amúgy minden giccstől mentes könyvecskét.