Főkép

A címben említetett két Trenk valóban élt, ráadásul rokonok voltak, mi több, az itt leírt események nagy része tényleg megtörtént. Ezen mondjuk semmi csodálkoznivaló nincs, hiszen Jókai akárcsak a másik kalandregényénél (Egy hírhedett kalandor a XVII. századból), ezúttal is korabeli krónikára támaszkodott. Persze az ő változata az eredetinél jóval szórakoztatóbb. A történetben a magyar Trenk (Ferenc) alakítja a gonoszt, a minden galádságra képes, adott szavát nem tartó, mindenkivel kegyetlenkedő főúrt, aki a birtokain garázdálkodó haramiákat vagy karóba húzza, vagy besorozza szabadcsapatába, amellyel aztán az osztrák örökösödési háborúban zaklatja előbb a bajorokat és a franciákat, majd a poroszok ellen ér el sikereket. Természetesen nem nyílt csatában, hanem a hátországban portyázva, váratlan rajtaütésekkel, melyek során emberei a polgári lakosságot sem kímélik. A másik Trenk (Frigyes) porosz lobogó alatt kezdi ígéretes pályafutását, azonban bizonyos szerelmi ügyek miatt királya megorrol rá, és kegyvesztett tisztként kénytelen távozni az országból, de hölgyekkel folytatott gáláns kalandjai később is rendre bajba sodorják. Kettejük szövevényes, gyakran véres, módjával pikáns, időnként összefonódó élete remek mesealapot jelentett Jókainak, aki a rá jellemző módon, kedvtelve taglalja (rém)tetteiket és (bal)lépéseiket. Ráadásul nem csak krónikása az eseményeknek, hanem bírája is a két főszereplőnek (kivált Frigyesnek). A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy ez a könyv sem sorolható Jókai fontosabb művei közé, viszont jól példázza, mi foglalkoztatta az öregedő Jókait, aki ugyan ezúttal is a régmúlthoz nyúl vissza, azonban már nem bátorítani, lelkesíteni kívánja honfitársait, pusztán szórakoztatni.
Kapcsolódó írás:

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora