Főkép

Ismét egy banda, akikről még sosem hallottam korábban. A weben elérhető videóklipjük keltette fel kíváncsiságomat az új lemez iránt, és bár szokás szerint egészen mást kaptam, mint reméltem, azért nem bántam meg az ismerkedésre szánt órákat.
 
Baráti körben viccesen elhangzott, hogy itt a pagan-folk metal riválisa, a közel-keleti metal. Amiben egyszerre megtalálhatóak az arab és zsidó zenei hagyományok, miközben azért jól felismerhetően metal az egész.
 
Az első szám (Sapari) teljesen ilyen, ráadásul nagyon kellemes Kobi Farhi és Shlomit Levi duettje, s az egészet betetőzi az a töredezett ritmus, amit egyértelműen keletiesként azonosít a hallgató. Amikor utánanéztem kiderült, hogy ez tulajdonképpen egy jemeni népdal, szóval ezért az erőteljes folk hatás. De legalább értem, miért más a lemez többi része. Ami tulajdonképpen progresszív metal, abban az értelemben, hogy a műfaj kereteit igyekszik a maga módján tágítani, keresve a megújulás lehetőségét. Az ötlet nagy, és a kivitelezés sem gyenge.
 
Kezdve azon, hogy a stúdióban rögzített tizenöt szám nem pusztán dalok gyűjteménye, hanem koncept album, ami a fény és a sötétség örök küzdelmével foglalkozik. Erről ennél többet nem tudok mondani, mivel a szövegek angol-arab-zsidó-jemeni nyelvűek, úgyhogy marad a zene.
 
Ami - köszönhetően a progresszív megközelítésnek, az eredeti koncepciónak alárendelt zenének és a számtalan népzenei hatásnak - zavarba ejtően más, mint mondjuk a legutóbbi Slayer korong. Ez nagyjából annyira fura, mintha a „Tavaszi szél vizet áraszt” című népdalt a Dream Theater prezentálná a maguk technikás, átgondolt módján.
 
És itt sincs szó kevesebbről: minden ritmusváltás, akusztikus hangszer a helyén van, egyszer sem éreztem öncélú virgonckodásnak a produkciót. Mindez talán a több mint hét perces „From Broken Vessels”-ban figyelhető meg a legjobban, hiszen itt a DT-re emlékeztető betétek váltakoznak arabos dallamfoszlányokkal és közel-keleti ritmusokkal. Egyértelműen a lemez csúcspontja.
 
Ettől a pillanattól magával ragadott a zene hangulata, s bár képek ezúttal nem társultak mellé, muszáj volt végig odafigyelnem.
 
Minden úgy szól, ahogy kell, Steven Wilson producer (Porcupine Tree, Opeth) ismét jó munkát végzett. Pedig biztosan nem lehetett egyszerű megtalálni a helyes arányt az elektromos gitárok és a népi hangszerek, no meg a kórusok között.
 
Az Orphaned Land több szempontból is különös zenekar. Nemcsak remek muzsikusok, hanem miközben ők is részesei a globalizációnak, képesek voltak megőrizni valamit a környék népzenei hagyományaiból. Azt pedig már csak félve írom le, hogy ezzel a keverék zenével az egymással szembenálló, jogos sérelmeiket feledni nem tudó népek közeledését teszik lehetővé.
 
Az együttes tagjai:
Kobi Farhi – ének
Uri Zelcha – basszusgitár
Matti Svatitzki – gitár
Yossi Sa`aron Sassi – gitár, zongora, ud, buzuki, stb.
 
Közreműködők:
Avi Diamond – dob
Shlomit Levi – ének
 
A lemezen elhangzó számok listája:
Part I: Godfrey`s Cordial – An ORphan`s Life
1. Sapari
2. From Broken Vessels
3. Bereft In The Abyss
4. The Path Part 1 – Treading Through Darkness
5. The Path Part 2 – The Pilgrimage To Or Shalem
6. Olat Ha`tamid
 
Part II: Lips Acquire stains – The WarriOR Awakens
7. The Warrior
8. His Leaf Shall Not Wither
9. Disciples Of The Sacred Oath Ii
10. New Jerusalem
11. M I ?
12. Vayehi Or
 
Part III: Barakah – Enlightening the Cimmerian
13. Barakah
14. Codeword: Uprising
15. In Thy Never Ending Way (epilogue)
 
Diszkográfia:
Sahara (1994)
El Norra Alila (1996)
Mabool (2004)
The Never Ending Way of ORwarriOR (2010)