FőképNagy érdeklődéssel vártam az Opeth következő hangzóanyagát, és most, hogy a kezemben tartom a promólemezt, nem is tudom, mit gondoljak róla, vagy hogy mi is az, amit vártam.
Az utóbbi időben kissé szerencsétlenül alakult a svéd zenekar sorsa, hiszen a doboson kívül az együttes oszlopos tagja, Peter Lindgren is kiszállt, vagyis Mikael Akerfeldt körül mára mindenki kicserélődött.

Idén azonban már nem csak új felállás, de egy vadonatúj korong is büszkén hirdeti az Opeth feltámadását.

A Watershed (ami tulajdonképpen Mikael szólólemezének is tekinthető, mivel szinte az egészet egymaga írta) a korábbi anyagokhoz hasonlóan rettentő komplex progresszív metal.
Ami hangulatilag és zeneileg egyaránt szélsőséges, és talán több emberi érzelmet, szépséget és finomságot tartalmaz, mint bármelyik más albumuk, függetlenül attól, hogy jóval komorabb is lett.

Ezen kívül is van valami rendhagyóan furcsa az egészben, amit magam sem tudok megfogalmazni, hiszen maga a zene tipikusan és azonnal felismerhetően Opeth, ám mégis valami új, valami más, amit nem is lehet megmagyarázni.

A dalok továbbra is hosszúak és ennek megfelelően tartalmasak: rengeteg témaváltást és hangulatot lehet bennük felfedezni, azonban mintha itt sokkal konkrétabban elkülönülnének az atmoszférikusabb zenei megoldások a zúzósabb részektől.

Furcsa módon egy halk akusztikus dallal nyit a lemez. A „Coil” azért nem egy „Benighted”, vagy „Harvest”, ami annyira szerethető és csodálatos, de kellemes hallgatnivaló, amiben egy női énekes is feltűnik.
Az ezt követő dalok pedig jó szokás szerint a monumentális, vagy épp andalító lebegés és a brutálisan feltörő őserő kinyilatkoztatása között ingáznak, ezúttal talán egy kicsit jobban elkülönítve egymástól.

A „Heir Apparent” egy brutális death metal zúzda, természetesen légies és nyugodt akusztikus betétekkel tarkítva.
Az igazi meglepetés a „Burden”, ami a lemez legszebb tétele. Ez a melankolikus hangulatú dal páratlan az Opeth óriási életművében. A fájóan szép dallamok és nagy ívű melódiák következtében igazán harmonikus és érzéssel teli darab, gyönyörű gitár- és billentyűszólóval.

Az ezt követő „The Porcelain Heart” is hibátlan, némileg összetettebb, de továbbra is teljesen természetes, nagyon izgalmas dal, a nyugtatóan higgadt és az ijesztően zaklatott érzelmi síkok között mesterien ingázva.
Ezekből már teljesen kiirtották az agresszivitást, de aztán a lemez végén itt-ott megint hangsúlyt kapnak a death metalos elemek.
Itt még megbúvik egy szintén hidegrázást előidéző dal: a „Hex Omega” megint az őrület szakadékának szélén egyensúlyoz.

A billentyűs hangszer már az előző lemezen is nagyobb teret kapott, de még mindig nem annyira meghatározó itt sem, legtöbbször inkább csak hangulatfestésre alkalmas, azonban néhol nagyzenekari megoldások és egyéb, klasszikus hangszerek használata is tovább színesíti a muzsikát.

A „Hessian Peel”-ben hallható vonósok például nagyon jól passzolnak a képbe, de több helyen is feltűnnek ilyen megoldások.
A hangzás viszont sokkal élőbb, melegebb, mint az előző lemezeken volt. Persze nem annyira tiszta, mint például a Morningrise elmélyültebb pillanataiban, de nagyon kellemesen csilingelőek az akusztikus és halkabb részek.

A dalok hossza és komplexitása révén megint egy nehezen megérthető és befogadható anyag született, és bizony időt kell szánni a megismerésére, azonban már első hallásra nyilvánvalóvá válik, hogy megéri a befektetett energiát, mert nem mindennapi utazásra csábít minket.

Jó néhány meghallgatáson túl vagyok már magam is, és bár még mindig nem értem teljességében az egészet, mégis nagyon tetszik, amit hallok, és valószínűleg fogom is még sokat élvezni az új csodát.
Aki már nem bírja kivárni a júniusi megjelenést, annak előzetesként ajánlom figyelmébe a „The Porcelain Heart” videoklipjét, ami már sok helyütt megtekinthető.

Az együttes tagjai:
Mikael Akerfeldt - ének, gitárok
Fredrik Akesson - gitárok
Martin Mendez – basszusgitár
Per Wiberg - billentyűk
Martin Axenrot- dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Coil
2. Heir Apparent
3. The Lotus Eater
4. Burden
5. Porcelain Heart
6. Hessian Peel
7. Hex Omega

Diszkográfia:
Orchid (1995)
Morningrise (1996)
My Arms Your Hearse (1998)
Still Life (1999)
Blackwater Park (2001)
Deliverance (2002)
Damnation (2003)
Ghost Reveries (2005)
Watershed (2008)

Kapcsolódó írás: Sziget fesztivál 6. nap – 2005.