Főkép New York sok mindent látott már, ezért az itt dolgozó rendőrök és a nyomozók nagyjából semmin nem lepődnek meg. Vagy legalábbis ezt hiszik. Amikor azonban különös körülmények között meghal az alvilág néhány tagja, nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel.
 
Tekintve az áldozatok személyét, akár bandaháborúra is tippelhetnének, csakhogy a rejtélyes gyilkosságok áldozatainak sérülései biztosan nem fegyver(ek)től származnak. Sokkal inkább harapások. Sok-sok pici harapás.
 
Mintha csak kis testű ragadozók támadták volna meg őket. Bár ezek nem tudnak bejutni egy bezárt helyiségbe, még akkor sem, ha alaposan beidomították őket. És ha valamilyen csoda folytán ez mégis sikerülne nekik, egy csavarokkal rögzített szellőzőrácsot biztosan nem tudnak visszarakni a helyére.
 
De akkor ki vagy mi gyilkolja sorra az alvilág ismert alakjait? Erre a kérdésre szeretne választ kapni a nyomozással megbízott páros, Jack és Rebecca is, csakhogy az ügy ahelyett, hogy a megoldás felé haladna, egyre zavarba ejtőbb irányt vesz.
 
Miközben a nyomozók igyekeznek racionális magyarázatot találni az egyre brutálisabb gyilkosságokra, Jack kislánya is fura dolgokat tapasztal – először otthon, majd az iskolában, sőt, egyre erősebben érzi, hogy az ezüstösen izzó szemek tulajdonosai az ő és testvére életére törnek.
 
Még jó, hogy társa rosszallása ellenére Jack elkezd hinni a természetfölötti erők létezésében. Ha nem tenné, talán soha nem lennének képesek megállítani a pokoli hordákat…
 
Időben Az ősellenség (Phantoms) és A rettegés ajtaja (The Door to December) között megjelent regény a vuduval foglalkozik.
Mivel kevés annyira koherens és kiismerhetetlen vallás van ma a földön, mint haiti népének ősi vallása, egyáltalán nem csodálkozom, hogy a téma számos ember, így Dean R. Koontz fantáziáját is megmozgatta, de a legtöbbünk fejében élő ködös képzeteket eddig senki nem tudta letisztítani.
 
Sajnos (vagy szerencsére) az 1945. július 9-én született szerző könyvétől sem leszünk okosabbak a vuduval kapcsolatban.
Ennek egyik oka talán az lehet, hogy ez a hihetetlen fantáziával megáldott ember nem bontotta ki teljes pompájában az alapötletét, így azonban a végeredmény – minden elfogultságom ellenére is – csupán egy másodvonalbeli történet, amin erősen érződik az eredeti megjelenése óta eltelt 26 év.
 
Lehet, hogy ideje lenne leporolni vagy újragondolni a témát…
 
Ha valaki esetleg szeretne egy ennél lényegesen autentikusabb könyvet olvasni a vuduról, annak nyugodt szívvel ajánlom W. B. Seabrook A bűvös sziget című könyvét, ami hosszú évekkel ezelőtt Szerb Antal fordításában jelent meg.
 
Életrajz
 
Részlet a regényből