Főkép

Megmondom őszintén, Agatha Christie ismét meglepett. Egy megszokott krimit vártam tőle, és bár ez a könyv valóban az, mi több, a harmincadik Poirot regény, egyáltalán nem olyan, mint ahogy az eddigiek alapján feltételeztem. A történet első felében kicsi belgánk nem csinál mást, csak egy gyilkosságot keres. A tettes megvan, mi több önként jelentkezik nála, de a hullát senki se látta. Ráadásul Poirot ismét nyugdíjas, mi több, éppen unatkozik, kihívást jelentő agymunkára vágyik – szóval pont ideális számára az eset, csak ugye addig nem tud mit csinálni, amíg nincs ügy.
 
Christie mintha nem is foglalkozna az esettel, helyette inkább a tőle szokatlan módon pontosan meghatározott kor embereivel törődik. Valamikor a hatvanas években vagyunk, amikor a fiatalságot a beatmozgalom hozza lázba – mind öltözködésileg, mint életmódilag. A lányok már nem otthon laknak, hanem elmennek dolgozni és inkább albérletbe költöznek, kimondottan slamposan járják az utcákat és keresik a fiúk társaságát. Christe mindezt nem a fiatalok szemszögéből mutatja meg nekünk, hanem az idősebb nemzedék (mint például Poirot) kommentálja a látottakat, és próbálja megérteni ezt a „lázadást”. Menet közben számos vélemény elhangzik a témáról (az egyik szerint a lányok túl sokat tanulnak, és ezért van az egész), ami ha mást nem is, annyit mindenképpen bizonyít, mennyire nyitott szemmel nézte korát Christie.
 
Mindezek után talán nem okoz meglepetést, ha azt mondom, a krimiszál olyan jó közepes. A főbb motívumok már ismerősek korábbról (sőt ugyebár van, ami Christie életében is előfordult), és a hosszadalmas bevezetés sem javít a megítélésen. Persze a befejezés ezúttal is pozitívba billenti a mérleg nyelvét, miként a korábbról ismerős krimiszerző (Mrs. Ariadne Oliver) szerepeltetése is előnyére válik a történetnek. Igazságtalan lennék, ha elhallgatnám a tényt, miszerint menet közben hibásan tippeltem meg az elkövető kilétét, egyszóval Christie ismét túljárt az eszemen… Az új fordítás egészen kellemes, de mivel a korábbit nem olvastam, így nem tudom összehasonlítani őket.
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november