FőképArthur Evelyn St. John Waugh angol író (1903. október 28. -1966. április 10.) elsősorban az angol arisztokráciát, illetve általában a nyugati civilizációt ábrázoló, szatirikus regényeiről volt ismert (például Jámbor pálya, Egy marék por, Utolsó látogatás). A magyar kiadók által jó ideje elfeledett szerző műveit a Lazi kezdte el újra kiadni. A megboldogult Amerikában játszódik, Los Angeles-ben, és 1948-ban jelent meg eredetileg. Hollywoodról szól, bár nem kimondottan a filmes világról, inkább arról, ami köré épült.
 
A főszereplő egy brit költő, Barlow, aki azért költözött az Államokba, hogy tehetségét forgatókönyvek írásával kamatoztassa. Ám sehogy sem talál munkát az Álomgyárban, így végül a Boldog Vadászmezők nevű temetkezési vállalatnál helyezkedik el. A cég jobbára gazdag emberek kisállatainak több mint méltó elhantolásával foglalkozik. A Hollywoodban működő angolok összetartó, a hagyományokat őrizni hivatott, ám valójában gyökerüket veszett kis csoportja (a Krikett Klub) helyteleníti, hogy Barlow ilyen alantas munkát vállal. Csakhogy segíteni nem igazán tudnak neki – sőt, egyik prominens tagjukat, a Megalopolitan Filmgyár neves szövegíróját, akinél Barlow lakik, igen csúful kirúgják a munkahelyéről, és végül öngyilkosságot követ el.
 
Mindeközben Barlow megismerkedik egy Aimée nevű hullakozmetikussal, aki a csili-vili, Susogó Berkek nevű temetkezési vállalatnál dolgozik, és tesz meg mindent, hogy a jobblétre szenderült, jellemzően tehetős emberek utolsó fellépésükkor (azaz a temetésükön) jó képet vágjanak. Barlow beleszeret a lányba, aki viszont közvetlen főnökéért, a balzsamozók királyáért, Mr. Joyboy-ért van oda. Waugh igen bizarr sztorit tár elénk, s ahogy halad előre a fekete humorban ázó történet, úgy válik egyre dominánsabbá a fekete…
 
Emellett azonban vaskos társadalomkritika is a regény, sőt, elsősorban az, ami az újvilágba szakadt angolok sznobizmusát épp olyan kíméletlenül ábrázolja, mint az amerikaiak közmondásos butaságát. Sőt, az aranykorán túljutott Hollywoodot is pőre valójában látjuk, még ha csak apró részleteken keresztül is, mint amilyen az említett kirúgás. Nem valami lelkesítő olvasmány, és attól sem lesz vidámabb az olvasó, hogy elég könnyű felismerni, hogy a világ úgy általában azóta sem lett jobb, sőt, A megboldogult minden üzenete hatványozottan igaz manapság. Mégis élvezetes olvasmány – Waugh írói kiválósága mellett Ottlik Géza nem kevésbé remekbeszabott fordítása miatt is. Ízelítőül, hogy milyen mondatok vannak itt (Mr. Slump-ról, az erős dohányosról van szó): „A kora reggeli órákban mélyről jövő pogány köhögés kerítette mindig hatalmába, s csak a whisky segítségével tudott megszabadulni tőle.”