Főkép A konyhairodalom jeles képviselőjeként Frank Júlia nem hagyhatta szó nélkül, hogy Magyarországon meglehetősen mellőzöttek a halból és vadhúsból készült ételek. Nem csupán az áruk miatt, de feltehetőleg azért is, mert az emberek többsége alig ismer néhány elkészítési módot.
 
Ez utóbbi problémán próbál segíteni Halak-vadak című szakácskönyvével. Hal téren a szimpla „-lé” és „rántott” után a haladók továbbléphetnek a „hagymán sült” és a „csőben sült” kategória felé, illetve aki nagyon profinak vagy bátornak érzi magát, az bepróbálkozhat a „sörös-diós bundában” módszerrel, vagy akár a „fokhagymás-paradicsomos bébipolip” című recepttel.
 
Vadételből kevesebbet kínál ugyan a kötet, de nekem, vadkedvelőnek már a tartalomjegyzék végigböngészése is heves nyálzási rohamokat okoz. Csak néhány cím a lehetőségekbe való bepillantásként: „mustos töltött fogoly”, „mustáros-tárkonyos vadnyúl”, „szarvasbélszín mandulás tormamártással”, „tűzdelt őzfilé áfonyával”, stb.
 
Az ízletes recepteket itt-ott kiegészítő fotók ízlésesek ugyan, de összességében nem sokat adnak hozzá a könyv értékéhez. A Korpádi Péter szakácsmester munkáját dicsérő képekből túl keveset találunk a receptek leírásai közé szurkálva, így a kötet nem kelti az illusztráltság érzetét.
 
Természetesen nem kell elmenni a nagyképernyős-színes-szagos, és emiatt vagyonokba kerülő szakácskönyvek irányába, de ha négy helyett tíz képes lap lenne befűzve a gerincet alkotó spirálba, máris sokkal kellemesebb lenne a szemnek a szöveg/fotó arány.