Főkép

Én is voltam gyerek (igaz, nagyon régen), és gyakran előfordult, hogy egy-egy nézeteltérés tisztázása a tettlegességig fajult. Ilyenkor vagy a fiút kellett kiszedni az iskola udvarát átszelő patakból, vagy engem. Valami rejtélyes oknál fogva szinte soha nem a lányokkal verekedtem össze.

A könyv főszereplője, Bradley Chalker viszont bárkivel képes szóváltásba, vagy bunyóba keveredni. Olykor annyi is elég, ha ránéznek. Vagy hozzászólnak. Esetleg éppen csak arra járnak, amerre nem kéne. Egyszóval a fiú meglehetősen problémás.

Talán ezért van az, hogy az osztályteremben senki nem akar a közelébe ülni. Pedig a leghátsó sor legszélső padjában még van hely. Sőt, csak ott van. Így amikor új fiú (Jeff Fishkin) érkezik az osztályba, nem marad más, oda kell ülnie. Megpróbál barátságos lenni, de szavai Bradley undokságának falába ütköznek.

Tanárai szerint a fiú „komoly viselkedési zavarokkal küzd”, ezért nem is erőlködnek azon, hogy foglalkozzanak vele. Pedig ha kicsit is odafigyelnének rá, észrevennék, mennyire magányos, mennyire vágyik barátokra, elismerésre, sikerélményre. Aztán megérkezik az iskolába az új nevelőtanárnő, Carla, aki figyelmesen meghallgatja a hozzá forduló gyerekeket, és igyekszik rávezetni őket problémáik megoldására. Nem ad tanácsot, nem old meg helyettük semmit, egyszerűen csak beszélget velük. Mondjuk azt célirányosan teszi.

Bradley is nála köt ki. A fiú először hallani sem akar a dologról, aztán mégis kötélnek áll. És később kiderül: ez volt eddigi élete legjobb döntése. Pedig az út, amelyen elindult, egyáltalán nem könnyű. Sőt, tele van buktatókkal és akadályokkal. No meg próbatételekkel. Ha Bradley kiállja a próbákat, mindazt elérheti, amire vágyott. Ha nem, továbbra is kitaszított marad.

Rengeteg burkolt és nyíltan nevelő célzatú mondat, gondolat lapul a könyvben, amikre nem árt odafigyelni, alkalmasint megfogadni őket. A szerző szavai arról tanúskodnak, hogy ismeri az iskola világát, sőt, valószínűleg a gyermeklélektant is behatóan tanulmányozta. No és persze akad a tarsolyában egy jó adag humor is. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy Amerikában az ifjú olvasóknak köszönhetően 19 díjjal jutalmazták az író legismertebb regényét, ami kicsiknek és nagyoknak egyaránt kellemes órákat szerezhet. Főleg, ha közösen olvassák. És megbeszélik. Őszintén. Türelmesen. Figyelmesen.