FőképElsőként két dolgot tisztáznunk kell. A kötet teljes címe, mind eredetiben, mind a magyar fordításban így hangzik: A Hitler-dosszié. A szovjet titkosrendőrség (NKVD) iratanyaga J. V. Sztálin részére. Készült Hitler személyi adjutánsának, Otto Günschének és inasának, Heintz Lingének 1948-49-es moszkvai kihallgatási jegyzőkönyvei alapján.

A másik fontos dolog, csak a rend kedvéért, hogy a címből eredően A Hitler-dosszié nem Henrik Eberle és Matthias Uhl munkája, ők csupán a közreadók.

Azért annál természetesen egy „kicsivel” többet tettek, mint egyszerű publikálás. Egyrészről az eredeti oroszban négyszáztizenhárom gépelt oldalnyi szöveget egészen pontosan négyszázharminchét lábjegyzettel látták el. Ezek tisztáznak számos hibát, tárgyi tévedést vagy javítják a közérthetőséget.

Másrészt ötven oldalnyi utószavukban részletekbe menően magyarázzák a dosszié keletkezésének körülményeit, milyen hibákat tartalmaz az iratanyag és természetesen azt, hogy mi is történt Hitlerrel egészen pontosan.
Illetve azt, hogy milyen tények állapíthatók meg, illetve milyen következtetések vonhatók le belőle biztonsággal.

Akinek ezek után még mindig kétségei lennének, vagy hiányérzete támadna Henrik Eberle és Matthias Uhl alaposságával kapcsolatban, az a kötet végén egy több mint száz oldalas függeléket talál, valamint természetesen forrás és irodalomjegyzetet.
Azt hiszem ezek után kijelenthető, hogy a szerzők rendkívüli alapossággal és aprólékossággal járták körbe a témát.

De mit is „rejt” maga A Hitler-dosszié?

Mint az a teljes címből kitűnhet, Günsche vallomásai alapján Hitler hadvezéri, hadvezetési „metodikáját” figyelhetjük meg „testközelből”, Linge pedig a személyes vonalat tárja fel az olvasó előtt.
De – és ez nagyon fontos – itt az Olvasó jelen esetben egyetlen egy személyt takart; Sztálint.

Mint ahogy Host Möller: A Hitler-dosszié: besorolási kísérletek című felvezető írásában, illetve Henrik Eberle és Matthias Uhl bevezetőjében is rámutat, ez a tény azt eredményezi, hogy a megszerkesztett szöveg majdnem annyit elárul Sztálin szokásairól és gondolatvilágáról, mint Hitlerről.

Egy dologban biztos vagyok: mindenki számára, aki egy kicsit is komolyabban veszi az alaptémát (Hitler személye), vagy érdeklődik a diktatúrák és totalitárius rendszerek működéséről, annak feltétlen el kell olvasnia ezt a könyvet.
Ahogy egy történész ismerősöm mondta: kihagyhatatlan forrásanyag mindenki számára.

És ha valaki esetleg visszarettenne attól, hogy egy rém száraz valamit tart majd a kezében, azt sietve megnyugtatom, a dosszié szövege olvasmányosan lett megfogalmazva, mivel Sztálin így szerette a neki készített anyagokat.

Kapcsolódó írások:Ungváry Krisztián: Budapest ostroma
Michael E. Haskew: A második világháború elit alakulatai
Michael Baigent – Richard Leigh: A Valkűr-hadművelet
Roger Manvell – Heinrich Fraenkel: Göring
Guido Knopp: Hitler menedzserei
Stephen E. Ambrose: Civil katonák
Stephen E. Ambrose: D nap (1944. június 6.)
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
John Keegan: A második világháború
Hampton Sides: Kísértetkatonák