Főkép

Meglepő, milyen kincsek kerülnek elő az Európa Könyvkiadó képzeletbeli ládájából. Itt van például ez a Miss Marple történet, ami Agatha Christie szerint a három legjobb könyvének egyike. Ezzel az állítással ugyan nem értek egyet, de a legjobb tíz-tizenöt között mindenképpen ott a helye. Mondjuk Miss Marple szerepeltetése pusztán jelképes gesztus Christie részéről, a kötögető idős hölgy ugyanis csupán a regény utolsó harmadában bukkan fel, s alig pár jelenetben élvezhetjük társaságát és megfigyelőképességét. Igazából sokáig nem is sejtettem, hogy felbukkan majd.
 
Az eseményeket ugyanis Jerry Burton meséli el, aki Londonból érkezik a vidéki faluba (bár ez akár kisváros is lehet), hogy balesete után az itteni nyugalom és unalom révén gyógyuljon meg. Szép elképzelés, de mivel Christie neve szerepel a borítón, ezt igazából egyetlen olvasó sem veszi komolyan. A „megérzés” beigazolódik, amikor az idilli hangulat apránként átadja helyét a bizalmatlansággal és előítélettel súlyosbított közösségi vádaskodásoknak, amit egy névtelen levélíró gerjeszt az amúgy jóravaló, de ennek a kihívásnak ellenállni képtelen polgárok között. Ezt a feszült légkört Christie zseniálisan veti papírra, a fontosabb szereplők szinte kivétel nélkül gyanúsak, sokáig még azt sem tudjuk, férfi vagy nő lehet a vádaskodó.
 
Az írónő másik mesteri húzása az általa olyannyira jól ismert vidéki miliő ábrázolása. Ami tulajdonképpen csalás, hiszen gyakorlatilag csak a középosztály, illetve a hozzájuk csatolt személyzet (szakácsnő, kertész és effélék) életébe nyerünk bepillantást, a földművesek, kétkezi munkások hétköznapjairól továbbra sem kapunk tájékoztatást. De talán jobb is így. Az is figyelemre méltó, ahogyan Christie időtlenné teszi a cselekményt. Úgy gondolom, valamikor a második világégés után vagyunk pár évvel, de oly mértékben hiányoznak a szövegből a való világra történő utalások, hogy ennél pontosabban képtelenség behatárolni. Ezért aztán csak abban lehetünk biztosak, hogy ez a történet valóban az életmű jól sikerült darabjai közül való (korábban – más kiadónál, más fordításban – A láthatatlan kéz címen jelent meg), szóval ideje volt újból megjelentetni.
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november