Főkép Milyen lehet Jack Nicholsonnak lenni? Erre a kérdésre pont nem kapjuk meg a választ, ami persze nem is baj, hiszen engem például abszolút nem érdekel. Akkor miért olvastam mégis érdeklődve végig? Pontosan ezért.
Be kell vallanom, sohasem érdekelt, hogy melyik színész milyen pozícióban mit szeret csinálni, és hogy mi a kedvenc étele, meg hogy betegesen vonzódik-e valamihez.
 
Ha valakinek ahhoz, hogy eldöntse egy másik élőlényről, hogy ember-e, el kell olvasnia, hogy az adott entitás szereti a mákos gubát, de fél a piros tetős házaktól, akkor ott már bajok vannak.
 
Igen. Engem nem ér katartikusan, ha egy sztárról kiderül, hogy papucsban mászkál otthon, mint ahogy megelégedéssel sem tölt el, hogy jééé, ő is ember. Miért mi más lehetne?
 
Szerencsére a könyv nem akar minden áron bálványokat döntögetni, és nem a piszkos részletekre helyezi a hangsúlyt. Akkor mitől lehet érdekes?
Ezt a kérdést én is feltettem magamnak. Csak egy dologtól: ha az, akiről olvasunk, a piszkos részletek nélkül is érdekes ember, vagy érdekes korban élt, vagy voltak érdekes barátai.
 
Az első pár oldal alapján nem lehet erre a kérdésre egyértelmű választ adni, habár, a színész munkásságából azért sejthető, hogy nem egy uncsi alak. Csak ezért olvastam tovább.
 
Nyilván az összképhez szükséges, hogy az ember némileg a „korai” évekkel is tisztában legyen. Akkor tehát nem árulok el titkot azzal, hogy kijelentem, Nicholson egy érdekes ember. Nem attól, hogy rengeteg nője volt – amin én őszintén csodálkozom még mindig –, hanem mert van benne valami mániákusság. De talán az élet minden területén.
 
Mániákusan hajszolja a nőket, a munkát, a sikert is talán, és mániákusan szurkol a Lakers-nek. És ez utóbbi egyáltalán nem tűnik allűrnek számomra, ő egész egyszerűen megteheti, hogy kosármeccsek köré építse fel a mindennapjait.
 
No, ettől jó a könyv. Nem bálványokat dönt, hanem tévhiteket. Vagy tévhitnek tűnő dolgokat.
Őszintén be kell vallanom, engem a Nicholson féle charme sosem fogott meg, de láttam a Ragyogásban meg a Szelíd motorosokban, meg persze egy jó csomó filmben, és egyáltalán nem rossz színész, sőt, inkább jó. Már amennyire én ezt meg tudom ítélni.
 
A kötet a filmjein és a barátnőin keresztül mutatja be a színész életét, ami lehet, hogy tényleg csak ennyiről szól. Munka, szórakozás. Jééé.
 
Azt mondanám olvasmányos, de nem az. Pont annyira elbeszélő, hogy az egymás mellé illesztett tények ne legyenek emészthetetlenül szárazak. Viszont pont ezért meg könnyen olvasható, nem kell szétválasztani az információt attól, ami nem az.
A könyv tehát még akkor is működik, ha nem vagyunk Nicholsonra olyan rettenetesen kíváncsiak. Fel lehet fogni úgy is, mint egy ritkán bemutatott fajról (ember) szóló ismeretterjesztő kiadványt.