Főkép Rejtő Jenő legalább annyira kikerülhetetlen része a múlt századi magyar irodalomnak, mint mondjuk Babits Mihály vagy Szerb Antal. Súlyán, megítélésén lehet vitatkozni, de regényeinek máig érezhető hatásán nem.
 
Az előző rendszerben, amikor nem volt divat külföldi ponyvát kiadni, Rejtő könyvei képviseltek szinte mindent, amit az ember elvár a szórakoztató kategóriától: kaland, romantika, alvilági hangulat, épületrengető bunyók, jópofa beszólások, emlékezetes karakterek.
 
Könyveit nem csupán élvezetes nyelvezetéért tenném kötelezővé, hanem azért is, hogy a következő generációk is tudják, miféle kincsek jelentek meg a múlt század első felében idehaza.
A szerző álneve kapcsán pedig felmerül a kérdés, vajh miért voltak már akkor is kelendőbbek az angolszász névvel kiadott magyar regények? Talán egyszer ez is kiderül.
 
Nem hiszem, hogy a következő évtizedekben hozzá mérhető író jelentkezne, úgy tűnik akárcsak Hofiból, Rejtőből is csak egy volt. De legalább volt.
 
Jelen kötet az életmű zseniális mondataiból válogat egy jókora csokorral, tematikus csoportosításban. Természetesen ez teljesen szubjektív gyűjtemény, Rejtő rajongói biztosan kiegészítik majd gondolatban saját kedvenceikkel. A pótlást azonmód megkezdem, mert például ez is kimaradt a felsorolásból:
„Az élet olyan, mint a nádszál:
Ma még vidáman kacagsz,
De holnap jön Pipacs bácsi a konyhakéssel...”
 
Ez a három sor úgy vélem, összefoglalja a Rejtő történetek minden báját. Hősei a „normális” társadalom szélére szorult emberek, ahol olyasmivel ütik el az idejüket, ami a tisztes polgároknak sosem jutna eszébe.
Tengerészek, légiósok, elítéltek, nehézfiúk – igazából jobb körökben egyik foglalkozás sem számít követendő pénzkereseti módnak.
 
Mintha Alice nyomát követve új Csodaországba kerülnénk, ahol mindenki kacag és verekszik, szegény, de öntudatos – és szemlátomást nem tervez évekkel előre. Ez a hosszú távon kilátástalan, de a jelen pillanatban élvezetes állapot csak egészséges humorral bírható ki.
 
Ki tudja, mennyi került át Rejtő életéből könyveibe, s vajon miért volt ilyen véleménye a szerelemről? Az érdeklődőknek ajánlom Az utolsó szó jogán című könyvet, no meg az ifjúságáról szóló műveket (Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam illetve Bedekker csavargók számára).
 
Ezt követően persze a komorságot ellensúlyozandó mindenképpen célszerű az életmű többi kötetének kézbevétele, kezdve az olyan klasszikusokkal, mint mondjuk Az elátkozott part vagy a Piszkos Fred, a kapitány.