FőképLehetne itt viccelődni, hogy öntsünk tiszta tüzet a pohárba, és hasonlók, de ízléstelen és tiszteletlen lenne. Az előbbi talán érthető, az utóbbi pedig lényegében arra vonatkozik, hogy az ízléstelen poénkodás tiszteletlenség lenne egy jó íróval szemben. Merthogy Vámos Miklós jó író. Bizonyította már ezt számos kötettel, amelyet kedvelői felhelyezhettek a polcra. Most is bebizonyítja ezzel a dupla könyvvel. Dupla, mert ahogy a fülszövegben írja, páros műveket tartalmaz; három dupla kisregényt és négy dupla novellát.
 
Találkozik e könyvben az ötvennyolc éves a tízévessel, az idősödő magyar fickó a fiatal svéd csajjal, a nyelviség a nyelvérzékkel, a kiscsaj a híresemberrel, nagyjából ebben a sorrendben, bár talán mégsem, és néhányat ki is hagytam. Na meg, találkozik a felszín a mélyebb jelentéssel, a képzelet az önélettel, amit a szerző részben megrajzol. Zavaros? Nem baj. A könyv is zavaros. Duplaságának kivetülése lehet, és csak a szerző tudja, mennyire szándékos, de nekem bizonyos novellapárok egyszerűen nem kapcsolódtak össze. Emellett az érdekes-unalmas és a jó-rossz vonalon is dupláz az összeállítás, de szerencsére a végére túlsúlyba kerülnek a pozitív jelzők, tehát a könyv végeredményben érdekes és jó.
 
Csak azok az apró, pársoros kikacsintások ne lennének a vonatos kisregényben, mert egyszerűen nem áll jól. Az ilyesmit amúgy is kevesen tudják stílusosan megírni, nem is kellene erőltetni. Sőt, én személy szerint kitiltanám az irodalomból még az ötletét is annak, hogy a szerző kiszóljon az olvasóhoz. Persze, ez csak személyes vélemény és nem is a Tiszta tüzet minősíti, hanem ezt az irodalomra – szerintem nagyon is – káros gyakorlatot. Már csak azért is, mert az emberek egy része nem tud olvasni. Nem félreértendő; a betűket és szavakat ők is értik ugyan, de nem rendelkeznek az olvasás ama járulékos képességével, amely ahhoz szükséges, hogy a művet is megértsék a maga teljességében. Az ilyen kiszólások pedig csak összezavarják az olvasni kevésbé tudókat.
 
Tegyük hozzá, nem öncélúan, nem is a méltatás kedvéért, hanem mert tényszerű, hogy Vámos időnként remekül fejleszti ezt a megértési képességet. Nyilván azért mondja folyton azt, hogy nem ismerik el, mert irodalmárszemmel nézve a rá időnként jellemző, magyarázó jellegű kitérők kissé didaktikusnak hatnak ? ugyanakkor a köznapi (értsd: nem sznob irodalmár) olvasó számára ezek helyezhetik el az aktuális szöveget a földrajzi és történelmi, esetenként az irodalmi térben. Ugyanakkor, ha máshol nem is kap akkora elismerést, amekkorára vágyakozik, attól az olvasók még szeretik. Javaslom; ne foglalkozzunk az irodalmárok véleményével és fogadjuk el, hogy ennek a ténynek oka van.