Patrick és Olivier de Funés: Louis de Funés

Louis de Funes utolsó filmje A csendőr és a csendőrlányok (Le Gendarme et les Gendarmettes) volt, amit 1982-ben forgattak. Én ebben az évben születtem, tehát egy éves sem voltam, amikor végső búcsút kellett venni ettől a csodálatos embertől. Igen, direkt nem úgy fogalmaztam, hogy színész, hanem, hogy ember, mert ennek a könyvnek a legfontosabb mondanivalója számomra ez volt.
 
Ha azt mondom, hogy a francia filmvilág talán legnagyobb alakja, sokan nem biztos, hogy egyetértenek velem, mert ott van még Gaben, Belmondo, Depardieu, Delon… és még sorolhatnám a neveket, de engedjék meg nekem, hogy mégis ezt mondjam. A halála óta több mint két évtized telt el, mégis sorra adják ki DVD-n a filmjeit (szerintem sokak nagy örömére). Megjelent például a teljes Csendőr-sorozat, a híres Jákob rabbi kalandjai, az Oscar, a Szárnyát vagy combját?... és még sorolhatnám a címeket.
 
A szívemnek egyik legkedvesebb alkotása a Horgász a pácban. Ki ne emlékezne az elhíresült „Gyere ide, Takarodj” című vezényszóra, ami elhangzik a filmben. Kevesen tudják, de ezt is Funés úrnak köszönhetjük, mivel ő találta ki a kutya nevét. Oscar című filmjét először nagyjából fél évvel ezelőtt láttam, amikor megvásároltam DVD-n (addig azt sem tudtam, hogy van ilyen című filmje, de kérem, tudják be ezt, ha másnak nem, hát zsenge életkoromnak). Amikor végignéztem a filmet, rájöttem, hogy Sylvester Stalone azonos című filmje szintén csak egy amerikai remake, amiből van egy jó pár az amerikai filmvilágban. Bár ez utóbbi kétségtelenül a jobbak közül való.
 
Sok érdekes és szórakoztató történetet olvashatunk a könyvben a színészről, az emberről, a férjről és nem utolsósorban az apáról. A szerzőpáros a színész két gyermeke, akik közül egyik sem „hivatásos” író (Patrick radiológus, míg Olivier az Air France pilótája), könyvük segítségével azonban lehetőséget adnak milliónyi embernek, hogy bepillantást nyerjenek egy színészlegenda életébe, ami majdnem annyira szórakoztató, mint a filmjei. A sorokat olvasva rájöhetünk, hogy mint színészt, milliók ismerték, de mint magánembert, ennél sokkal kevesebben. A könyv méltó emléket állít ennek a nagyszerű embernek, akinek filmjein mindig jókat lehet nevetni.