Gregory Maguire: A boszorkány
Írta: Galgóczi Tamás | 2009. 11. 28.
Szépirodalom – jobb híján ebbe a meglehetősen tágas kategóriába tuszkolom be Gregory Maguire könyvét, ami azért is felemás megoldás, mert egyrészt több, másrészt kevesebb annál, amit egyébként az ide tartozó művektől elvárok.
Van pár címke, amelyek biztosan nem kerülnek rá. Ilyen a paródia mondjuk, mivel nem emlékszem, hogy akár egyetlen alkalommal is elmosolyodtam volna olvasás közben. A boszorkány ugyanis nagyon-nagyon zavarba ejtő történet, aminek pontos mibenléte nem meghatározható, s ami talán éppen ezért letehetetlen.
Ifjúsági regénynek sem mondanám, mivel annál felnőttesebb a tartalma, ha divat lenne a könyvekre is korhatárt jelző karikát tenni (bár szerintem hamarosan ezt is megérjük), legalább 16-ost érdemelne.
A főszereplő hölgy életét születésétől haláláig követjük nyomon, s ez idő alatt nem csupán Óz birodalmának társadalmi és politikai földrajzát ismerjük meg, hanem Óz hatalomra kerülésének mikéntjét is.
Igen, arról az Ózról van szó, akit Lyman Frank Baum tett híressé könyvében. Csak itt a másik oldaláról ismerjük meg az eseményeket, s talán mondanom sem kell, szó sincs meséről.
Dorka helyett a nyugati boszorkány vezet bennünket, s ennek következtében más kalandok, találkozások esnek meg vele, ráadásul a látásmódja is egészen más, mint a kansasi kislánynak.
A kicsit is korosabb olvasó óhatatlanul Rosencrantz és Guildenstern kettősére gondol, hiszen az általuk vázolt Hamlet sztori legalább annyira meghökkentő és szellemes volt, s annyira eltért Shakespeare „hivatalos” verziójától – hogy megérdemelten lett népszerű.
Ekkora sikert és népszerűséget ugyan nem társítok Elfaba életének krónikájához, mivel főszereplőnk sorsa cseppet sem dúskál tanulságokban, legfeljebb azt mutatja be, milyen veszélyes a gondolkodás, az ellenkezés és a makacsság.
A címlapon látható hölgy egyszerre forradalmár és hagyománytisztelő, aki balszerencséjére oly korban és közegben élt, amelyik egyik „foglalkozást” sem támogatja.
Ráadásul „tipikusan” női karakter, akinek motivációit férfi józan ésszel meg nem értheti, s ennek megfelelően tetteiben, döntéseiben legalább annyi váratlanság van, mint egy tornádó útvonalában.
Az előrejelzések szerint jövőre érkezik a folyatás, melyben a boszorkány fiáról olvashatunk majd – ezzel kapcsolatban csak annyi biztos: nehéz gyerekkora volt.
Van pár címke, amelyek biztosan nem kerülnek rá. Ilyen a paródia mondjuk, mivel nem emlékszem, hogy akár egyetlen alkalommal is elmosolyodtam volna olvasás közben. A boszorkány ugyanis nagyon-nagyon zavarba ejtő történet, aminek pontos mibenléte nem meghatározható, s ami talán éppen ezért letehetetlen.
Ifjúsági regénynek sem mondanám, mivel annál felnőttesebb a tartalma, ha divat lenne a könyvekre is korhatárt jelző karikát tenni (bár szerintem hamarosan ezt is megérjük), legalább 16-ost érdemelne.
A főszereplő hölgy életét születésétől haláláig követjük nyomon, s ez idő alatt nem csupán Óz birodalmának társadalmi és politikai földrajzát ismerjük meg, hanem Óz hatalomra kerülésének mikéntjét is.
Igen, arról az Ózról van szó, akit Lyman Frank Baum tett híressé könyvében. Csak itt a másik oldaláról ismerjük meg az eseményeket, s talán mondanom sem kell, szó sincs meséről.
Dorka helyett a nyugati boszorkány vezet bennünket, s ennek következtében más kalandok, találkozások esnek meg vele, ráadásul a látásmódja is egészen más, mint a kansasi kislánynak.
A kicsit is korosabb olvasó óhatatlanul Rosencrantz és Guildenstern kettősére gondol, hiszen az általuk vázolt Hamlet sztori legalább annyira meghökkentő és szellemes volt, s annyira eltért Shakespeare „hivatalos” verziójától – hogy megérdemelten lett népszerű.
Ekkora sikert és népszerűséget ugyan nem társítok Elfaba életének krónikájához, mivel főszereplőnk sorsa cseppet sem dúskál tanulságokban, legfeljebb azt mutatja be, milyen veszélyes a gondolkodás, az ellenkezés és a makacsság.
A címlapon látható hölgy egyszerre forradalmár és hagyománytisztelő, aki balszerencséjére oly korban és közegben élt, amelyik egyik „foglalkozást” sem támogatja.
Ráadásul „tipikusan” női karakter, akinek motivációit férfi józan ésszel meg nem értheti, s ennek megfelelően tetteiben, döntéseiben legalább annyi váratlanság van, mint egy tornádó útvonalában.
Az előrejelzések szerint jövőre érkezik a folyatás, melyben a boszorkány fiáról olvashatunk majd – ezzel kapcsolatban csak annyi biztos: nehéz gyerekkora volt.