Kleinheincz Csilla: Nyulak • Sellők • Viszonyok

Kleinheincz Csilla két regény (Város két fül között, Ólomerdő) után egy novellaválogatással jelentkezik. Míg a Város két fül között leginkább urban fantasy volt, az Ólomerdő pedig olyan slipstream, amiben jelen valóságunk és a népmesék világa keveredett, addig az itt szereplő novellák zömében a fantasztikum, illetve a természetfeletti, nos, ha nem is mellékes, de inkább csak színező elem, eszköz, hogy Csilla a maga sajátos módján a valós életről mesélhessen.
 
A szép, igényes keményfedélbe kötött, rendes fehér papírra mintaszerűen tördelt tíz novella változatos képet mutat. Már ami a hátteret, a szereplőket, az alkotóelemeket, ha így tetszik: a felszínt illeti. Mert ugyanakkor nagyon is egységesnek érzem a novellák hangulati-tartalmi oldalát, bár általánosságban így sem nagyon tudok mondani róluk semmit. A kiadó utószavában így fogalmazza meg a saját véleményét arról, hogy miről is van itt szó: „Kik vagyunk valójában az embert próbára tevő, többnyire tragikus helyzetekben?”, de én egy picit máshogy látom. Mert Csilla történeteiben épp úgy vannak teljesen hétköznapi emberek, mint ezért vagy azért különlegesek, és az átlagolvasó nem feltétlenül tud az utóbbiakkal azonosulni.
 
Ugyanakkor az összes novella olyasmiről szól, ami valójában bármelyikünkkel megtörténhet. És ez benne az ijesztő. Ugyanis mindegyik novellának tragikus események adják a magját. Van, ahol pozitívabb a végkicsengés, vagy legalábbis nem annyira szörnyű, de még azok is megrázóak a maguk módján. És bár nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy legtöbbünk kedvéért sosem ölt emberi alakot egy tó vagy egy holló („Egy csepp málna” illetve „Hollók a dróton”), a reménytelen szerelem alighanem a népesség túlnyomó része számára ismerős érzés… Mert persze, ahogy a kötet alighanem jobb híján adott címe is sejteti, emberi viszonyokról van itt szó a legsűrűbben. (A Nyulak meg a Sellők egy-egy novellában bukkannak fel.)
 
De nemcsak, hogy szomorú meg gyászos dolgok történnek, közben Csilla egyre-másra adagolja a kényelmetlen helyzeteket és gondolatokat emberi kapcsolatokról, életről és halálról, a sors mibenlétéről (pl. az „Egyetlen esztendő”-ben, ahol a főszereplő nő apja előre látja a jövőt, és megmondja lányának, hogy a fiú, akibe szerelmes, egy év múlva meghal…). S ezeket a sokat tárgyalt témákat Csilla üdítő frissességgel és változatossággal dolgozza fel. Épp úgy érezni nála a klasszikusok, mint a fantasy irodalom nagyjainak hatását – egyéni látásmódját hajlamos vagyok inkább az utóbbiakhoz kapcsolni. Így, bár a valós életről szól, annak ridegségéről, reménytelenségéről meg ilyenek, a hiperrealizmus helyett/mellett sok költőiséget is kapunk.
 
Ráadásul Csilla remekül fokozza az izgalmakat illetve a feszültséget (utóbbiból van itt több), és ennek megfelelően a teljesen evilági Emma utazása épp úgy magával ragadó olvasmány, mint mondjuk a kötetet záró, már a Város… kötetben is megjelent két írás („Szolgálati járat”, „Éjfél után hajnal előtt”). Bár utóbbi rémtörténetek szintje nem éri el a megelőzőekét, itt a helyük, és ebben a környezetben más is őket olvasni.
 
A kötetnek épp úgy vannak kíméletlenül kijózanító, mint elbűvölő írásai, nem feltétlenül a fantasztikus elemek számával egyenes arányban (pl. a „Jambalaya” nagyon is életszerű, mégis meleg emberségével, tompa, szűrt, narancsos fényével varázsol el). Engem történetesen mindegyik megérintett a maga módján, és a zöme nem volt kellemes élmény, mégis mondhatom, hogy tetszett az egész. Még akkor is, ha a boldogság, az élet pozitív, jó dolgai csak szilánkokként, pillanatokra jelennek meg a novellákban. Még akkor is, ha hiányoltam a humort, a napfényt, azt, hogy rossz helyzetekből éppenséggel jól is ki lehet jönni, mert ezek is mind a valós élet részei. Szóval bár megzúzott, tetszett a kötet. Számos oka van. Csilla tehetséges író, aki kiválóan alkalmaz egy nagy halom írói eszközt, stíluselemet, a saját fantáziáját és így tovább. Több figurája, s főleg a nővé váló tó és holló igazán emlékezetes karakter, amiket egy életre megjegyzek. És bármennyit facsartak is a szívemen, bármennyi borús gondolatot okoztak is, az elmesélt történetek miatt is.
 
Szeretem a történeteket, az igaziakat, és Csillának olyanjai vannak. De a legjobban mégis azért tetszett a Nyulak • Sellők • Viszonyok, mert annyi sok helyen átjön az írásain a nőiség, a nőiesség. Néha egyenest megdöbbentő vagy zavarba ejtő őszinteséggel, minden rózsaszín cicababáskodás, de az ellenkező véglet, a túlzásba vitt feminizmus nélkül is. Ott van a sorok közt a női melegség és szeretet és a sűrű, ölelő, magába fogadó-rántó szerelem épp úgy, mint az a keménység és erő, amivel a nők kihordják, megszülik és felnevelik gyermekeiket, akikből idővel férfiak és nők lesznek, és aztán élnek, míg meg nem halnak.
 
A kötetben megjelent novellák:
Nagyerdő
Hollók a dróton
Nyulak
Egy csepp málna
Sellődal
Egyetlen esztendő
Emma utazása
Jambalaya
Szolgálati járat
Éjfél után, hajnal előtt