Főkép Minden kutyabarátnak van kutyás-sztorija. Mulatságos, kedves, megható, vagy épp a hűségről szóló. De mi van akkor, ha a kutyának van emberes-sztorija? Vajon mi milyenek vagyunk kutyaszemmel vizsgálva? Mindig odaadóak, szeretőek, türelmesek?
Mit lát a kutya, ha ránk néz, vagy mit érez? Neki is van vicces, vagy szomorú története rólunk? Mit gondol, vagy mit mondana nekünk, ha beszélni tudna?
 
Garth Stein regényében belekukkanthatunk végre egy eb gondolataiba, igaz nem valami tudományos módon, hanem csak úgy emberien, találgatva, de találón.
 
Enzo egy öreg labrador keverék, aki úgy hiszi, ha elég felkészült rá, halála után emberként fog újjá születni. Márpedig Enzo elég felkészült. Az ő gondolatain keresztül tárul elénk gazdája, Denny életének egy szakasza, harca kislányáért, becsületéért. Enzo tehát valójában az író szócsöve, a főszereplő inkább Denny.
 
Viszont a hűség és a ragaszkodás már kevésbé emberi. A regény kulcsszavai ezek, melyek egy folyamatos harcot, ha úgy tetszik, versenyt eredményeznek Denny szeretteiért. A hűség már-már közhelyes allegóriája pedig a kutya.
Nem meglepő hát, hogy az író Enzo szemén keresztül láttatja az eseményeket, külső szemlélőként (hiszen Enzonak nincs beleszólása a történetbe, nincsenek mások neki csak a gesztusai), mégis szerves részese a cselekménynek.
 
A regényen végighúzódó filozofikus gerincet pedig az autóversenyzés szimbolikus vagy éppen konkrét vonala adja. (Garth Stein, mint a főszereplő, Denny, maga is amatőr autóversenyző).
 
A regény egyszerre komikus, melankolikus és elmélkedő. Nem keresi a választ a nagy kérdésekre, egyszerűen rámutat azokra a dolgokra, amik fölött nap mint nap átsiklunk. És éppen attól nem válik banálissá, mert egy kutya gondolja ezeket.
Be kell vallanom, megkönnyeztem néhány fejezetet (persze én egy kicsit szentimentális vagyok, no meg van két kutyám is...).
 
Szóval ez nem egy újabb, futószalagon készült kutyás történet, amit pár év múlva egy karácsonyi matiné keretében fogunk látni a TV képernyőjén, és még csak nem is kell
kutyatulajdonosnak vagy autóversenyzőnek lenni, hogy igazán élvezni tudjuk. Elég csak egy kicsit embernek lenni.