Főkép Hagyjuk a zenekar tagjainak előéletét (Lady Macbeth, Tunyogi Band) – nyugodj békében, Tunyó! –, hagyjuk, hogy melyikük hol, miben, mikor, mit bizonyított. Nem érdekes. Ez, amit most összehoztak, igazi, magyar (de nem „magyarkodós”), színvonalas HARD ROCK. Így, csupa nagybetűvel.
 
Időgép… Kissé sutának tűnt a név, de aztán rájöttem, hogy nagyon is találó. Amikor meghallgattam a Szilánkok című anyagot, tényleg olyan érzésem támadt, mintha beültettek volna valami időgépbe, és visszarepítettek volna hajdani kamasz- és tinédzserkoromba, amikor még nem létezett a Sziget fesztivál, viszont volt helyette Fekete Bárányok koncert a Mobillal, a Ricsével és a Hobóval.

Vagy amikor az a bizonyos, szétvízágyúzott pusztavacsi megmozdulás még nem értékelődött át politikai eseménnyé, a rendszer elleni tiltakozássá, hanem mindenki annak tartotta, ami volt: kijött az Apostol, a P. Mobil előzenekaraként, az egyik Mobil-rajongó kezéből véletlenül elrepült egy sörösüveg.
Aztán jöttek az ifjú gárdisták, meg jöttek a gumibotosok, meg jöttek a vízágyúk, mi meg menekültünk, lökdöstük a zsarukat, megint menekültünk, és közben végig röhögtünk…
 
Időgép. Vagy most megemlíthetném a lőrinci Hobó koncerteket, amik után rendszeresen fogócskáztunk a kubaiakkal, akik a textilgyárban voltak vendégmunkások, vagy micsodák; vagy bármelyik eseményt abból a korszakból, ami szerintem úgy ’83 táján ért véget, azt hiszem…

Vagy ’84 volt? Nem emlékszem, de az biztos, hogy akkor volt az „Elektromos Temetés” címet viselő Mobil buli az egykori ifiparkban, tudjátok, ott van a helye, a krátere az Erzsébet-híd budai oldalánál, a Tabánban…
Vagy felidézhetném a ’80-as évek elejét, amikor Vikidál Gyula még a Dinamitban énekelte, hogy „…jó ez a zsíroskenyér, az anyám kente tegnap délután…”; vagy… vagy… vagy…
 
Volt egy korszak, amire a mai 38-48 évesek bizonyos nosztalgiával gondolnak vissza. Egy korszak, amikor a kanadai Saga nevű együttes (ki emlékszik már rájuk?) BS-es koncertje volt az év E-SE-MÉ-NYE.

Egy korszak, amikor 2 teljes napot lógtam a suliból, mert muszáj volt a Vörösmarty téren hálózsákoznom, hiszen sorban kellett állnom/ülnöm/feküdnöm az ORI egykori üvegháza előtt, hogy jegyet kapjak SANTANA koncertjére.
Volt egy korszak, amiről bizonyos kor fölött mindenki őriz valamilyen emléket; egy korszak, amikor még fiatalok voltak azok, akik ma már jócskán kifelé tartanak az erdőből.

És ahogy lehunyom a szemem, és hagyom, hogy a szemhéjamon leperegjenek ezek a régi események, mint valami keszekusza film… Nos, ehhez az emlékkliphez el sem lehetne képzelni jobb „filmzenét”, mint az, ami a Szilánkokon hallható.
 
Hard. És rock. És magyar. És emlékeket idéz, de közben mégis valami újat ad. Ez a zene régi hangulatokat hoz elő a múltból, de nem, egyáltalán nem szentimentális, nem is nosztalgikus, hanem végig hard. És rock.
És benne van minden szóban, minden hangban az a tipikusan magyar-rockos fájdalom, ami úgy itatja át például. a Kopaszkutya című filmet, mint a víz a csap alá tartott itatóspapírt.

Ez a hangulat a mienk, azoké, akik itt éltek, ebben az országban, a tuc-tuc-tuc cunami betörése előtt, abban a korszakban, amikor még kötelező volt a katonai szolgálat, amikor még sejteni lehetett, kinek van igaza.
Amikor az emberek még tudták, mi a becsület, mi a barátság, az igazi barátság – amikor Amerika még csak az álmunk volt, nem a gazdánk, amikor…
 
Az Időgép valahogy ebbe a korszakba repít vissza minket a szilánkjaival, és teszi ezt úgy, hogy a hangzás, a technika a lehető legtisztább, a lehető legmodernebb.
Abba a korszakba, amikor tele volt a város a hírrel: a Szörényi meg a Bródy írt valamit Istvánról, a királyról, és ha nem lesz szétgumibotozva, akkor megnézhetjük az előadást a Király-dombon.
Abba a korba, amikor a rockerek, a zenészek nem olyanok voltak, mint megannyi Dagobert bácsi: nem dollárjelek sárgállottak a pupillájuk helyén.
 
Az Időgép visszarepít, és felidézi ezt az őszinte, tiszta kort – ami valójában nem volt sem őszinte, sem tiszta, csak mi láttuk annak, hála a fiatalságunknak, meg persze a rocknak, ami már akkor is hard volt, meg őszinte, meg kőkemény.
 
A lemezről? Ez egy JÓ lemez. Hard és Rock.
(Már alig várom, hogy eljussak az Időgép valamelyik koncertjére.)
 
Az együttes tagjai:
Balogh László – ének
Balczer István – billentyűs hangszerek
Gulyás Imre – dob
Sándor Csaba – gitár, vokál
Váradi Tibor – basszusgitár
Nusser Ernő – gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hagyj már békén
2. Légy enyém egészen
3. Ébren is álmodom
4. Őszinte vagyok
5. Nem támadok rád
6. Vigyázz még ránk
7. Legyen kicsit jobb
8. Lidércintro
9. Ments meg álmaimtól
10. Ne segítsetek
11. Bőr a bőrön
12. Szép volt fiúk
 
Diszkográfia:
Széllel szemben (2006)
Szilánkok (2009)