Főkép Sylvia Robson egy kelet-angliai család gyönyörű leánya, akinek életét nem árnyékolják felhők, s gondtalanul élheti a fiatalok mindennapjait.
Szeretett apját a toborzókülönítmény tagjai egy gyors tárgyalást követően kivégzik, s ezzel egy időben a lány titkos jegyesének, Charley-nak is nyoma vész. Sylvia nem érti és nem képes elfogadni a kegyetlen valóságot, gyászában pedig nincs, aki vigaszt nyújthatna. 
 
Bár távoli unokatestvére, Philip gyengéd érzelmekkel viseltetik iránta, hosszú időnek kell eltelni, mire Sylvia enged az udvarlásnak.
Persze a lány iránta érzett érzelmei össze sem hasonlíthatók Charley iránt érzett szerelmével, pedig Philip mindent elkövet gyermekkori szerelmének meghódítása érdekében, aki immáron kislánya édesanyja is.
 
A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy Philip sötét titka napvilágra kerül, aminek következtében Sylvia teljesen közömbös lesz férje iránt, aki ahelyett, hogy szembenézne a dolgok alakulásával, inkább önkéntesként vonul a háborúba.
Sylviának pedig egyetlen boldogsága marad csupán: kislánya nevelése.
 
A sors különös játékaként Philip saját életét kockáztatva menti meg Charley-t. Az ifjú férj a csatákban szerzett sérülésekkel, betegen, szegényen tér haza, ám az asszony elhidegülése után nem mer visszatérni családjához.
Csendben, a szeretet lények közelében, nélkülözve él, bár karnyújtásnyira van tőle a gondtalan élet lehetősége. Nem tudhatja, hogy felesége már képes lenne visszatérni hozzá, megbocsátva neki mindenért.
 
A sors azonban ismét változtat a család életén, hiszen amikor a kicsi Bella beleesik a vízbe, nem más, mint saját édesapja menti meg a biztos haláltól, kockára téve ezzel saját életét. Sajnos sérülései halálosnak bizonyulnak, ám mielőtt távozna a földi létből, sikerül tisztáznia Sylviával kapcsolatukat és megbocsátani maguknak.
 
A történet szomorú, de mégis oly gyönyörű befejezése egy tiszta szerelemnek, melynek minden szava érezteti, hogyan lehet elfogadni a sorsot...