Tormay Cécile: Bujdosó könyv
Írta: Mezei Attila | 2009. 09. 24.
Tormay Cécile a XIX.-XX. század fordulóján a magyar irodalom egyik legnagyobb írónője volt. Bujdosó könyv című naplószerű regényének középpontjában saját sorsának alakulása áll 1918. október 31-től 1919. augusztus 8-ig.
Az említett két dátum kulcsfontossággal bír: Károlyi Mihály 1918. október 31-én ragadta magához az irányítást a darabjaira hulló Osztrák-Magyar Monarchia magyarok lakta területei felett, a Tanácsköztársaság pedig 1919. augusztus 8-ra omlott össze, hogy aztán kezdetét vegye a Horty-korszak.
Hogy miért bujdosó könyv a Bujdosó könyv? A szerző már az első világégés idején élesen bírálta gróf Károlyi Mihály politikáját.
És mivel meglehetősen ismert volt mind az udvarnál, mind a közéletben, egy idő után a kritikák miatt potenciális veszélyforrást látott benne a hatalom, amely nagy valószínűség szerint meggyilkoltatta Magyarország volt miniszterelnökét, gróf Tisza Istvánt, aki Károlyi legnagyobb politikai ellenfele volt.
Tormay Cécile az ország széthullását, a kormány tehetetlenségét és hazugságait látva életre hívta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, amely fel kívánta rázni a magyarságot a háború okozta sokkból. Ez újabb szálka volt Károlyi és köre szemében.
Miután pedig a Szovjet-Oroszországból pénzelt magyar bolsevikok hatalomra jutottak, az írónőnek menekülnie kellett Budapestről, mert a vörösök elfogatóparancsot adtak ki ellene.
Egészen a Tanácsköztársaság bukásáig élt Berczelen, majd Balassagyarmaton és Szűgyön, míg végre haza tudott jönni édesanyjához, aki a fővárosban élte át ezeket a vészterhes időket.
Tormay Cécile írói nagysága nem abban nyilvánul meg, hogy „első kézből” kapunk tőle pontos vagy viszonylag pontos leírást a történésekről.
A belsejében zajló küzdelem a remény és a kétségbeesés közt, aggódása az ország sorsa miatt, aggódása a szerettei miatt, a félelmei, a rettegés ábrázolása az, amely igazi irodalmi értékké formálja a Bujdosó könyvet.
Tormay Cécile érzékletes, szívfájdító és elgondolkodtató regénye megérdemli, hogy mindannyian – legalább egyszer – kézbe vegyük és elolvassuk.
Nem véletlenül jelölték irodalmi Nobel-díjra 1936-ban, amelyet csak 1937-ben bekövetkezett halála miatt nem kaphatott meg.
Az említett két dátum kulcsfontossággal bír: Károlyi Mihály 1918. október 31-én ragadta magához az irányítást a darabjaira hulló Osztrák-Magyar Monarchia magyarok lakta területei felett, a Tanácsköztársaság pedig 1919. augusztus 8-ra omlott össze, hogy aztán kezdetét vegye a Horty-korszak.
Hogy miért bujdosó könyv a Bujdosó könyv? A szerző már az első világégés idején élesen bírálta gróf Károlyi Mihály politikáját.
És mivel meglehetősen ismert volt mind az udvarnál, mind a közéletben, egy idő után a kritikák miatt potenciális veszélyforrást látott benne a hatalom, amely nagy valószínűség szerint meggyilkoltatta Magyarország volt miniszterelnökét, gróf Tisza Istvánt, aki Károlyi legnagyobb politikai ellenfele volt.
Tormay Cécile az ország széthullását, a kormány tehetetlenségét és hazugságait látva életre hívta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, amely fel kívánta rázni a magyarságot a háború okozta sokkból. Ez újabb szálka volt Károlyi és köre szemében.
Miután pedig a Szovjet-Oroszországból pénzelt magyar bolsevikok hatalomra jutottak, az írónőnek menekülnie kellett Budapestről, mert a vörösök elfogatóparancsot adtak ki ellene.
Egészen a Tanácsköztársaság bukásáig élt Berczelen, majd Balassagyarmaton és Szűgyön, míg végre haza tudott jönni édesanyjához, aki a fővárosban élte át ezeket a vészterhes időket.
Tormay Cécile írói nagysága nem abban nyilvánul meg, hogy „első kézből” kapunk tőle pontos vagy viszonylag pontos leírást a történésekről.
A belsejében zajló küzdelem a remény és a kétségbeesés közt, aggódása az ország sorsa miatt, aggódása a szerettei miatt, a félelmei, a rettegés ábrázolása az, amely igazi irodalmi értékké formálja a Bujdosó könyvet.
Tormay Cécile érzékletes, szívfájdító és elgondolkodtató regénye megérdemli, hogy mindannyian – legalább egyszer – kézbe vegyük és elolvassuk.
Nem véletlenül jelölték irodalmi Nobel-díjra 1936-ban, amelyet csak 1937-ben bekövetkezett halála miatt nem kaphatott meg.