Főkép

Judas Priest. Az együttesről két dolog jut eszembe: egyrészt még egyetlen lemezükről sem írtunk, ami azért is meglepő számomra, mivel elévülhetetlen érdemeik vannak a NWOBHM sikerében. Mi több, az akkor nevet szerzett bandák közül az Iron Maiden mellett ők az egyetlenek, akik a mai napig léteznek és sikeresek. Ehhez a teljesítményhez azért komoly tudás és tehetség szükségeltetik.
 
Másrészt kevés olyan együttest ismerek, amely azért jelentet meg koncertlemezt, hogy megmutassa a rajongóknak, az új énekes legalább olyan jó, mint az előző volt. Mert ugyebár az 1998-ban kiadott ’98 Live Meltdown az akkoriban csatlakozott Tim „Ripper” Owens „élő” bemutatkozásának is tekinthető. Az idei koncertlemez pedig Rob Halford képességeit mutatja, aki sok év távollét után, 2004-ben tért vissza. Ez mindkét fél számára előnyös döntés volt, mivel szerintem Ripper hangja valamiért nem illett a Priest zenéjéhez. Az csak Halford sikolyaival az igazi.
 
A mostani koncertlemezt 2005 és 2008 közötti turnékon rögzítették, és szerencsére a lemezre került tizenegy nóta közül csak kettő származik az utolsó stúdióalbumról (Nostradamus), amit minden dicsérő kritika ellenére a mai napig nem kedveltem meg.
 
Judas Priest – 2009 és koncertlemez. Előzetesen azon filóztam, harminc-negyven év aktív zenélés után mit várhatok tőlük, elvégre a Nazareth példája is mutatja, egy bizonyos kor után már nincs szaladgálás a színpadon.
 
Nos, az A Touch of Evil több szinten is bizonyít – például kortalanságot. Itt vannak ezek a fránya Priest klasszikus nóták a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évekből, és cseppet sem porosak, épp ellenkezőleg, egytől-egyig kiváló dalok, a zenekar pedig ugyanazzal a lelkesedéssel nyomul a színpadon, mint évtizedekkel korábban (kivéve talán az utolsó számot).
 
A koncert hangzása egyszerűen remek, minden arányosan és tisztán szól, a gitárok kellően fémesek, simán átjön az élő koncert hangulata és energiája. Mintha nem nyugdíjas korúak lennének (Halford idén már 58 éves) – persze az ifjonti bizonyítási vágy már hiányzik belőlük, helyette viszont akkora elszántságot vagy profizmust kapunk, ami simán kárpótol mindenért. Ja, és Halford hangja semmit sem kopott, még mindig hozza a rá jellemző kristályzörgető sikolyokat. A régi „slágerek” hallatán nyilvánvalóvá válik, miért is tartják sokan nagyra a Tipton-Downing gitárosduót.
 
Mint azt korábban írtam, több turné előadásaiból állt össze ez a lemez, s ennek sajnos az egyik nem várt hozadéka, hogy hiányzik belőle az a felépítettség, ami általában a koncerteket jellemzi. Értelemszerűen nem a ráadás előtti skandálást hiányolom, hanem a folyamatosan fokozódó hangulatot, ami az élő előadások sajátja.
 
Ráadásul bizony vannak gyengébb produkciók is, ilyen például a záró „Painkiller”, ami semmiképpen sem tartozik Halford legjobb teljesítményei közé – nem is értem, miért válogatták be. Bár azt értékelem, hogy nem az olyan jól ismert „slágerekkel” tömték meg a lemezt, mint például a „Breaking the Law”.
 
Minden morgolódás ellenére szeretem ezt az albumot, mert egy jó formában lévő együttes hallható rajta, amit legjobban talán a „Hellrider” előadása bizonyít. A régi rajongóknak kötelező, miként a felcseperedő ifjúságnak is. Egyrészt minden manapság divatos metal alapja részben a Judas Priest munkássága, másrészt mert ennél jobb heavy metal zenét keveset hallhatunk manapság.
 
Az együttes tagjai:
Rob Halford – ének
Glenn Tipton – gitár
K. K. Downing – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Scott Travis – dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Judas Rising
2. Hellrider
3. Between the Hammer & The Anvil
4. Riding on the Wind
5. Death Downing
6. Beyond the Realms of Death
7. Dissident Aggressor
8. A Touch of Evil
9. Eat Me Alive
10. Prophecy
11. Painkiller
 
Diszkográfia:
Rocka Rolla (1974)
Sad Wings of Destiny (1976)
Sin After Sin (1977)
Stained Class (1978)
Killing Machine/Hell Bent for Leather (1979)
Unleashed in the East (1979) koncert
British Steel (1980)
Point of Entry (1981)
Screaming for Vengeance (1982)
Defenders of the Faith (1984)
Turbo (1986)
Priest...Live! (1987) koncert
Ram It Down (1988)
Painkiller (1990)
Jugulator (1997)
`98 Live Meltdown (1998) koncert
Demolition (2001)
Live in London (2003) koncert
Angel of Retribution (2005)
Nostradamus (2008)
A Touch of Evil: Live (2009) koncert