FőképHa van olyan alkotás, amelyikre fokozottan érvényes a cím, akkor Sven Hassel regényére, a Bajtársakra különösen igaz, mivel az oldalakon megörökített katonáknak – akik büntetőzászlóaljban szolgálnak – mindenből a legrosszabb jut, valóban társak a bajban.

A szerzőtől már megszokott darabos szerkezetű történet ezúttal főként a hátországban játszódik, ahová „hőseink” gyógyulni és lábadozni érkeztek (azért időnként véres csatajelenetek borzolják az amúgy sem szelíd hétköznapokat). Ám ezúttal sincs részük gondtalan pihenésben, mivel képtelenek nyugodtan heverészni a kórházi ágyukban, bűnösökhöz méltó módon igyekeznek minden szórakozási lehetőséget kihasználni, ami esetükben nem színházlátogatást vagy mozit jelent, hanem kocsmákat, bordélyokat és olyan műintézményeket, ahová a magukfajta, törvénnyel hadilábon álló egyének járnak.

Bár kézenfekvő az összehasonlítás Rejtő keményöklű, ám mégis bájos figuráival, a háború teljesen más értékrendet tol az emberek alá, így a viselkedési normák is mások, ebben a világban az életnek nincs túl nagy értéke, hiszen ha nem bombatámadás hozza a halált, akkor valamelyik rosszindulatú szomszéd feljelentése bőven elegendő a kivégzéshez. Ennek köszönhetően itt nincsenek Piszkos Fredhez, vagy Csülökhöz mérhető személyiségek, a Légióst vagy Picit nem lehet egy napon említeni velük. Ám ha arról van szó, akkor ezek a kilyuggatott bőrű páncélosok (eredetileg harckocsizóként kezdték az orosz hadjáratot) nem haboznak igazságérzetüktől vezetve végezni a mellettük menetelő katonával, annak koncentrációs tábori őr múltja miatt. S nem ez az egyetlen hasonló eset.

Amúgy a könyv akár lázas önkívületben átélt álomnak is megfelelne, hiszen a háború, a frontélmények unos-untalan szóba kerülnek, látszik, hogy Sven és bajtársai inkább a harctéren vannak otthon, mintsem Berlinben vagy Hamburgban. Különben is, lábadozásuk alatt számtalan hihetetlen „kalandban” van részük, légyen szó Pici megszerelmesedéséről, vagy egy sorozatgyilkos leleplezéséről. Hál istennek Sven Hassel továbbra is megosztja velünk háborús élményeit – az már teljesen más kérdés, hogy az olvasó miként értelmezi a leírtakat. Egy biztos, ez a háború cseppet sem hívogató népünnepély.

A szerző életrajza