Főkép Vannak könyvek, amiket az ember lányának esze ágában sincs elolvasni, valamiért mégis összeakad velük. Talán a sors, talán nem. Talán nem is kell tudni, mi, egyszerűen hagyni kell magunkat – előbb szabadulunk. Gondoltam én, aztán valahogy minden másként alakult…
 
Merthogy Agatha Seymour (polgári nevén Badics Henriett) könyvének különleges finomságú borítója „veszélyes” írásokat tartalmaz. Veszélyesek, mert miközben szórakoztatnak, magukkal is ragadnak, el is gondolkodtatnak, és tükröt is tartanak elénk – ami olykor bizony görbe.
 
Egy nőnek, főleg, ha nagyvárosi, általában érdekes élete van, tele kalandokkal, társadalmi élettel, élményekkel, utálatos és kedves emberekkel. Olyanokkal, amikkel és akikkel egy kisebb városban élő nő még csak-csak találkozhat, de egy nagyközségben vagy falun élő szinte soha. Legalábbis otthon biztosan nem.
 
Ez a nagyvárosi stíl persze ugyanannyira lehet előnye, mint hátránya a könyvnek. Ez is, mint oly sok minden más, csupán nézőpont kérdése.
 
Agatha Seymour minden ízében nagyvárosi nő. Írhatnám akár csupa nagybetűvel is, de igazából nincs jelentősége.
Annak már sokkal inkább, hogy saját bevallása szerint minden érdekli, ami csajos, illetve tudományos; szereti a szép és igényes dolgokat; rajong a kreativitásért; szívesen kezd új dolgokba; imád utazni, eközben új emberekkel megismerkedni; imádja a virágokat, a finom csokoládét, az ékszereket – és a cicáit. Ja, és menthetetlenül magazinfüggő.
 
És mindez benne van az írásaiban. Egytől egyig. Meg természetesen még sok minden más, amikről most idő és hely hiányában nem szeretnék beszélni. Mert nem ez a fontos.
 
Hanem az, hogy itt ez a könyv(ecske), ezzel a szépséges borítóval, ezzel a huszonhat írással, melyeknek szeretetre méltó, vagy éppen utálatos hősei hol szeretnek, hol szomorkodnak, hol álmodnak, hol beszélnek, hol csetlenek-botlanak – egyszóval élik az életüket.
 
Ami lehet szomorú vagy vidám, fájdalmas vagy örömteli, érdekes vagy unalmas, aktív vagy passzív, érzelemgazdag vagy sivár, kudarcokkal teli vagy sikeres, társas vagy magányos, de mindenképpen az övék.
És csak rajtuk múlik, hogy milyen szemmel nézik. Hiszen ez is, mint oly sok minden más, csupán nézőpont kérdése.
 
Ragozhatnám még tovább, de úgy érzem, nem kell. Aki szereti az ilyen kis szösszeneteket, úgyis elolvassa őket, aki meg nem, annak úgyis hiába tépném a számat. Kedves, szeretetre méltó írások ezek, amik nem fekszik meg az ember gyomrát, és amikből éppen ezért szívesen olvasnék még sokat-sokat.
 
A kötetben szereplő írások:
A kedvenc süti
Mit nyerhetek?
Véget ér egy történet
Meddig feledkezzünk az evésbe?
Vallomás Júliához
Hév és kaland
Boldog szingli élet
Sosem vagy egyedül
Nevet kapunk, útra kelünk
Keselyűk (álom)
Woody Allen így csinálná?
A lelkemben (álom)
Titkos vallomás
A sorsnak terve van
Te mit szeretnél? (álom)
Ahogy kint, úgy bent
Létezik még működő kapcsolat?
Hiúsági kérdés
Jó volna valahogy megértetni magunkat a világban
Férfiak, megértjük őket valaha?
Valahogy csak helyreállnak a dolgok
Kérlek, döntsél! (levél)
Mondd, hogy ez bárkivel megtörténhet!
Egy különösen diétás nap
Utazás Gasztronómiában
Canterbury helyett „Edzőtermi” mesék