FőképAz utóbbi évek legfontosabb politikai fejleménye, hangsúlyozza Buzor a jelentése végén, a maszek parlament ülése, amelyen Orkán Aberál megoldási javaslattal állt elő. Ő – már-mint Buzor – másnap megalakította a Legitimista Légiót, és közli az illetékesekkel, hogy az LL, hacsak az illetékesek más-ként nem határoznak, minden egyes magyar állampolgár DNS-ét megszerzi és tárolja.
Feltűnő, hogy a legfontosabb információt nem a jelentés legelejére tette, ahol talán még el is olvasták volna, sőt alá sem húzta piros kiemelővel. A ravasz ezredes arra számított, hogy a jelentés lényegéig nem jutnak el az illetékesek (Zsoromboly és Murometz), túl hosszú az egész, már az ezredes magánpanaszkodása láttán félredobják, ő pedig tiltás hiányában zavartalanul szervezheti a Legitimista Légiót.
Buzor Burnót előre látta, hogy a parlament az uralkodóházak DNS-ére fog fanyalodni, a demokrácia felszámolja magát, és kikiáltja a monarchiát. „Buzor Burnót hős, a magyarság panteonjában az államalapító Szent István és a legnagyobb magyar király, Mária Terézia mellett a helye”, mondotta a Kegyes Jóság.
Ellenkező értelmű utasítás híján két héttel a jelentés megírása után megkezdődött az LL teljesen legálisnak tekinthető titkos akciója. Nemcsak vér- és vizeletmintákat, hanem haj- és bőrmintákat is gyűjtöttek. Az akció hat hónapig tartott, és természetesen nem maradt titokban. A gyerekektől oltások alkalmával szereztek be vérmintát, a kórházi ápoltakkal szintén könnyű volt a dolguk, a nyugdíjasokat adategyeztetésre és egészségügyi kontrollra be lehetett rendelni a háziorvosokhoz, akik ezért külön pénzt kaptak, de a lakosság nagy többsége nem fordult meg egészségügyi intézményben akkor sem, ha beteg volt, mert féltette az állását. A titkosszolgálatok emberei rendőrruhába öltözve boldog-boldogtalant igazoltattak mind gépkocsiban, mind tömegközlekedési eszközön, mind gyalogosan. Ujjlenyomatot vettek, alkoholszondázás örvén a cukorbaj esetén használatos tűvel megszúrták őket, és a tűt csatolták. A gyalogosok és a tömegközlekedési eszközöket használók tiltakoztak, a jogvédő szervezetek kiabáltak, de a parlamentben a dologról nem esett szó: a képviselők még mindig a deportálásokat vitatták, miközben már rég folyt a csata a főbb budapesti hadszíntereken, és a hadügyminiszter mindenben a parlament jóváhagyása nélkül, Zsoromboly miniszterelnök közvetlen utasítására ténykedett. Ezt nehezményező felszólalásra sem került sor.
A mintákat a lakosság egészségügyi szűrésére is lehetett volna használni, de Buzor ez irányú javaslatát Zsoromboly miniszterelnök, aki az akciót utólag jóváhagyta, elutasította.
Amikor szükség lett a DNS-mintákra, az LL azonnal tudta szállítani. Nemrég derült ki, hogy a begyűjtött mintákból kivont molekulák egy részét – nyolcmillió ember DNS-ét, mert a cigányoktól nem gyűjtöttek – az LL eladta egy amerikai kutatóintézetnek, amely darabonként tíz dollárt fizetett értük, ekkora tömegű DNS-mintával ugyanis még az USA intézetei sem rendelkeztek. Került belőlük a mormonokhoz is, akik a XXI. század húszas éveitől kezdve az általuk vezetett halottak könyvéhez az elhunytak DNS-ét is megszerezték abból a célból, hogy a feltámadás után az erre szakosodott angyaloknak könnyebb legyen az egyéneket azonosítaniuk.
Nem tudjuk, ki mindenki részesült e nyolcvanmillió dollárból, s hogy Buzor Burnót kapott-e belőle. Ha netalán ingatlanokat vásárolt a gyerekeinek és az unokáinak, rosszul járt, mert a Nagy Fordulat után senkinek sem maradt ingatlana, a földhivatalokat bezárták, és a tulajdoni lapokat a Kossuth téren ünnepélyesen elégették. (Az égetésről készült tévéfelvételt közkívánatra minden augusztus 20-án le kell játszani.)
Zsoromboly miniszterelnök és Murometz elnök állítólag húszmillió dollárt kapott fejenként, mielőtt ama bizonyos legendás közös kamion kivitte őket az országból; a többi negyvenmillió dollárról nincs hír. A Kegyes Jóság leállíttatta a vizsgálatot, amikor őket is közkegyelemben részesítette.
Nem tudni, Buzor és huszonegy családtagja mikor tűnt el, hogyan és hová. A Kegyes Jóság azért kerestette az ezredest, hogy páratlanul hasznos szolgálataiért kitüntesse, hiába. Buzor ezredes mindent megtett a magyar királyságért, de nem kívánta megvárni, amíg megvalósul. Talán beteges szerénységben szenvedett.
Nekünk a legnagyobb meglepetést az LL archívumából előkerült A4-es papírlapra kézzel írt, kétsoros javaslat okozta, amely nincs datálva. Nem tudjuk, kié a kézírás, de Buzor Bur-nótra gyanakszunk (kézírás sem maradt fenn a rejtőzködő hajlamú ezredes után, ahogyan fénykép vagy filmfelvétel sem; külsejét azok írták le nekünk, akik ott voltak Rea tizenhatodik születésnapján). „A királyválasztás időpontja augusztus 20-a legyen, színhelye pedig a Duna jege.” Ezt olvasván végigfutott hátunkon a hideg, szemünket pedig elöntötte a könny. Királyunkat, III. Józsefet augusztus 20-án közfelkiáltással választottuk meg a Duna műjegén a Margit híd és a Lánchíd között, ahol egykor a faszerkezetű Kossuth híd állt. Nem sejtettük abban a kivételes, ünnepi órában, amikor a modern magyar történelem legfontosabb eseménye zajlott, kié volt a zseniális ötlet. A személyt most sem azonosítottuk teljes bizonyossággal, de legalább az intézményi hátteréről lett némi fogalmunk.

A kiadó engedélyével.

Kapcsolódó írás:Interjú: Spiró György – 2011. június