Főkép

Valami csoda folytán az éjszaka támadás során senki sem halt meg. A ház előtt egészen véletlenül elhaladt egy rendőrjárőr, éppen amikor a legnagyobb volt a felfordulás. A kocsi látványa gyors visszavonulásra ösztönözte a támadókat. Ha az volt a céljuk, hogy végeznek Marleyvel, a családjával és a barátaival, kudarcot vallottak. Don Taylor azonban súlyosan megsérült, Bob egyik barátjának, Lewis Griffithnek azonnali orvosi ellátásra volt szüksége (gyomron lőtték), és Rita sebe is csúnyán vérzett. Bob kábultan támolygott körbe, kekiszínű ingén hatalmas vérfolt terebélyesedett. A támadást követően félelem, és a vereség zsibbasztó érzése keveredett benne.
Megérkeztek a mentők, a sérülteket a University College Hospitalba vitték, mivel Marley a felsőváros lakója volt. Michael Manley a bejáratnál találkozott össze konvojjal. Taylor és Griffith az intenzív osztályra került. Rita fejbőréből eltávolították a golyót. Bob sérülését is ellátták, de őt – miután Manley meggyőzte az orvosokat – kieresztették.
Marleyt rendőri kísérettel a Blue Mountainsban, magasan Kingston fölött lévő, lezárt táborhelyre vitték. Néhány rasta is elkísérte. A tábor köré őrnek kiállított katonák munkáját machetével felfegyverzett rasták csapata segítette; a rasták folyamatosan szemmel tartották a környéket, némelyikük a tábor körül álló fákon talált leshelyet magának. Chris Blackwell és Dickie Jobson villámgyorsan kibérelt egy magánrepülőgépet; mindketten elhagyták a szigetet.
Jeff Walker, az Island sajtófőnöke azon kevesek közé tartozott, akik ismerték Bob tartózkodási helyét. A lövöldözést követő estén Jeff elment Bobhoz és az övéihez; megbeszélést tartottak a hegyekben. A beszélgetés során néhány rasta vezető nagy tisztelettel rámutatott, hogy ha a fegyveresek a zenét akarták elnémítani, akkor valószínűleg elérték a céljukat – feltéve, hogy Bob másnap este jelenik meg a színpadon. A vita órákon át tartott, de nem sikerült eldönteni, hogy a Wailers fellépjen-e a „Smile Jamaica” fesztiválon.
A rejtekhelyen tartózkodók hangulata vasárnap reggel valamivel jobb lett: megérkezett a hír, hogy Don Taylor állapota javólt, bár azt tervezték, hogy átszállítják Miamiba, a Cedars of Lebanon kórházba, hogy ott távolítsák el a gerincoszlopa mellé fúródott golyót. Az orvosok közölték, ha a műtét során komplikációk lépnek fel, Taylor soha többé nem fog talpra állni.
Aggodalomra adott okot, hogy a támadókat nem sikerült elfogni. Az általuk használt autók egyikét megtalálták Trench Townban, de a rendőrök bejelentették, hogy az utasok kiléte továbbra is rejtély.
A nap során alig beszéltek a fesztiválról, a táborban így is jelentős események zajlottak le. Ritát kiengedték a kórházból, a gyerekekkel együtt a táborhelyre vitték. Délután megérkezett Robert Flack énekesnő, aki kifejezetten azért utatott Jamaicára, hogy lássa a koncertet. Bob bizalmasai vitték fel a táborba. Négyszemközt elbeszélgetett Bobbal, jelentősen javított a hangulatán. A „Smile Jamaica” filmes stáb egyik tagja is eljutott a táborba, de a kameráját nem vihette be. A rasták nem tudhatták, de ez a bizonyos operatőr Carl Colby, a CIA igazgatójaként dolgozó William Colby fia volt.
Ahogy beesteledett, a Hero’s Circle-nél Ibo és Cat, a Third World billentyűse és szólógitárosa kezelte a walkie-talkie-kat. Mivel Bunny Wailer, Peter Tosh és Burning Spear nem jelent meg, hogy lejátsszák a blokkjaikat, a Third Worldnek kellett megnyitnia a műsort. Nagyon kevés esély volt arra, hogy a Wailers fellép, ennek ellenére a nézőtéren nagyon hamar összegyűlt ötvenezer ember. Mindenki bizakodó és pozitív volt.
Ibo és Cat is beszél Bobbal, elmondták neki, hogy úgy döntöttek, belevágnak. Bob a walkie-talkie-n keresztül hallhatta, hogyan reagál a közönség a Third World blokkjára – a készüléket az egyik road tartotta oda a hangfalakhoz. Bob azt is hallhatta, hogy a műsorvezetőnő milyen meleg szavakkal beszél a közönségnek róla és a Wailersről.
Bob megkért valakit, menjen le a Hope Roadra, és szedje össze az együttes tagjait. Don Kinseyt, Tyrone Downie-t és Carly Barrettet sikerült megtalálni. Őket elvitték az arénához, ahol walkie-talkie-n keresztül beszéltek Bobbal. Family Mant nem tudták előkeríteni, ezért Cat felajánlotta, hogy vállalja a basszusgitáros szerepét.
Miközben Marley még mindig bizonytalankodott, a PNP kabinetminisztere, Tony Spaulding is megérkezett, és beszédet tartott. Bob végül döntött: a testőreivel együtt beült egy piros Volvóba, amely rendőri kísérettel indult útnak. Ahogy a konvoj végighaladt a keskeny hegyi utakon, Jeff Walker, aki a Marleyt szállító kocsi mögötti autót vezette, walkie-talkie-n átszólt az arénánál várakozóknak, hogy a Wailers úton van. A hírt a közönséggel is közölték; az üvöltést a walkie-talkie parányi hangszóróján keresztül is hallani lehetett.
A konvoj a város közepére érve elszáguldott a JLP által rendezett gyűlésre összegyűlt tömeg mellett. Ahogy meglátták Marleyt, az út szélén álló emberek üdvrivalgásba törtek ki. A szigorúan őrzött helyszínen ekkor már közel nyolcvanezer ember gyűlt össze, ennek ellenére a zenészek könnyen eljutottak a színpadhoz. Marley kiszállt a Volvóból. A mikrofonnál Michael Manley várt rá, aki lelkesen megölelte, majd félrehúzódott. A koncert során végig a színpad mellett álló Volkswagen kisbusz tetején állt, éppúgy kitéve a fegyveresek támadásának, mint maga Bob Marley.
Bob jókedvűen megrázta dreadlock sörényét, és üdvözölte az arcok tengerét:
- Amikor két és fél hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a koncerten, megmondtam, hogy nem politikai okok miatt teszem. Megmondtam, azért szeretnék zenélni az embereknek, mert szeretem őket.
Karsérülése miatt nem tudott belecsapni megszokott, tömörtestű Gibson gitárja húrjaiba, ezért Marley csak elmormolta, hogy most elő fog adni „egy dalt”. Ezután belekezdett a műsorba, a kilencven percig tartó varázslatba. A nyitó szám a *War** volt:
 
What life has taught me
I would like to share with
Those who want to learn…
That until the basic human rights
Are equally guaranteed to all…
Everywhere is war.
 
(Amire az élet megtanított / azt szeretném megosztani / azokkal, kik akarnak tanulni… / Hogy amíg az alapvető emberi jogokat / nem garantálják egyformán mindenkinek… / Itt és mindenütt háború lesz.)
 
A hangulatot tovább fokozta Rita Marley jelenléte. Köntösben jelent meg, bekötözött fejét kendővel takarta el. A döntést, hogy mégis fellép, olyan hirtelen hozta meg, hogy még átöltözni sem maradt ideje. A blokk vége felé Bob rituális táncba kezdett, előadta, hogyan zajlott le a merénylet, ami kis híján az életébe került. Etiópiában, Salamon korától Selassie uralkodásáiga bátor harcosoknak, akik megöltek egy oroszlánt, meg jellett jelenniük az uralkodó előtt, és el kellett játszaniuk, mit tettek – csak ezt követően kaphatták meg jutalmukat. Jamaica ennek a táncnak a rastás verzióját láthatta egy olyan ember előadásában, aki majdnem rálépett a Halál ösvényére. Bob ringatózva, az ütemre lépkedve szétnyitotta az ingét, és megmutatta a tömegnek a sebeit.
Mielőtt a Reggae Királya visszatért a hegyek közé, az emberek még végignézhették, hogy előkap két, képzeletbeli pisztolyt, majd dreadlock-sörényes fejét hátravetve diadalmasan felnevet.