FőképA Thriller után Michael … nyugodtan megtehette volna, hogy békésen elüldögél a babérjain, és azzal tölti a napjait, hogy fogadja a hódolókat, és eltöpreng, vajon mire is költse a pénzét, ám benne még mindig ott lobogott az a tűz, ami minden kreatív emberben megvan; az a tűz, aminek folyamatosan táplálékot kell biztosítani, aminek állandóan valamilyen munkát, feladatot kell adni, mert máskülönben belülről égeti szét az embert. Teremtő tűz ez, ugyanakkor veszélyes is, de az olyanoknak, mint Michael volt, egyetlen percig sem kell tartaniuk tőle. Menni, menni, hagyni, hogy a lángok a problémákat, a feladatokat emésszék el; alkotni, dolgozni, csinálni valamit, és ha minden jól alakul, akkor a tűzgomolyból előbb-utóbb kiemelkedik majd valami főnix, valami produktum, amiről majd ismét véleményt mondhat a világ.
Michael megfelelő táplálékot biztosított a benső tűz számára: már a Victory turnét követően dolgozni kezdett azon az albumon, amit eredetileg a Thriller folytatásaként képzelt el. Hatvannál is több dalt írt, és körülbelül harmincat játszott fel, ezt az anyagot gyúrogatta, próbálgatta, ízlelgette. Egyetlen szerzemény volt teljesen készen, az „Another Part of Me”, amelyet a „We Are Here to Change the World”-del együtt még 1986-ban, a Francis Ford Coppola rendezői, és George Lucas produceri közreműködésével elkészített Eo kapitány című , tizenhét perces filmhez írt. (A filmben Michael játszotta Eo kapitányt, akire komoly küldetés várt: egy nyomorúságos bolygón kellett megváltoztatnia az életkörülményeket úgy, hogy a zene és a tánc eszközét felhasználva legyőzi az Angelica Houston által alakított gonosz uralkodót. A filmet 1986 őszén mutatták be a kaliforniai Disneylandben és a floridai Epcot Centerben. Az előbbi helyen nyolc, az utóbbin tíz éven keresztül vetítették. Amikor sor került az „Eo kapitányos” videojáték kialakítására, a munkálatokban Michael is részt vett.)
1987 első hét hónapjában folyamatosan a Bad című albumon dolgozott. Szinte már természetes, hogy ezúttal is Quincy Jones volt a producere. Az albumra tervezett tizenegy dal közül kilencet („Bad”, „The Way You Make Me Feel”, „Speed Demon”, „Liberian Girl”, „Another Part of Me”, „I Just Can’t Stop Lovin’ You”, „Dirty Diana”, „Smooth Criminal”, „Leave Me Alone”) ő írt, csak a Stevie Wonderrel felénkelet „Just Good Friends”, és a „Man In The Mirror” származott más szerzőtől. A rajongók természetesen már alig várták az új albumot, amely nyár végén, augusztus 31-én került a polcokra. A Bad esetében a „nomen est omen” elv nem működött: egyáltalán nem volt rossz – olyannyira nem, hogy Angliában öt nap alatt félmillióan gondolták úgy, hogy mindenképpen szükségük van rá.
A hatalmas lelkesedést és érdeklődést tovább fokozta az a tény, hogy az album megjelenésének napján mutatták be a „Bad”-hez készült videoklipet – pontosabban fogalmazva kisfilmet, mert egy tizennyolc perc hosszúságú alkotást nem igazán lehet egy kalap alá venni a három-négy perces klipekkel. Michael a film forgatókönyvének megírása, a szereplőválogatás, és a forgatás során is maximalista volt. (Érdekes módon ekkor már senki sem vádolta őt megalomániával, mint az korábban többször előfordult – az addigi kételkedőket és ócsárlókat meggyőzték a Thriller slágerré vált dalaihoz készült filmek, vagy ha az nem, hát a nagyon is kézzel fogható Pepsi-szerződés.) A sztori egyik főszerepét természetesen Michael játszotta, a másikat Wesley Snipesra osztották rá. Amikor kiderült, hogy ki volt a rendező, többen a szívükhöz kaptak.
Martin Scorsese? A név hallatán sürgősen elhallgattak, akik még mindig kritizálni próbálták Michaelt és legújabb alkotását.
A forgatás New Yorkban zajlott, másfél hónapig tartott, és kétmillió dollárba került. Irtózatos nagy befektetésnek tűnt, de az eredmény az alkotókat igazolta: a „Bad” és a film azonnal a listák élére került.
A „Bad” filmje egy bizonyos mozdulatról vált hírhedtté. Michaeltől egy alkalommal, ezzel kapcsolatosan megkérdezték, vallásos ember létére hogyan képes ilyen erotikus táncot, ennyi durvaságot bemutatni. „Durvaságot? Miféle durvaságról van szó? Én sosem beszélek olyan csúnyán, mint mondjuk a rapperek. Rendben van, tisztelem és szeretem is azt, amit csinálnak, de én sosem lennék képes arra, amit ők tesznek. Ha egyszer-egyszer írtam olyan dalt, amiben előfordult egy-két csúnya szó, aztán a következő koncerten megláttam egy idősebb hölgyet a nézőtéren, mindig anyámra gondoltam, és elszégyelltem magam… Ami pedig az erotikus táncot illeti… Nos, New Yorkban, a metróban forgattunk, és egyszerűen hagytam, hogy a zene mondja meg, mit tegyek. Emlékszem, azután a jelenet után, amikor az ágyékomhoz értem, Martin {Scorsese} rám kiáltott, hogy ez nagyon jó volt. Hívott, nézzük vissza a dolgot. Amikor megláttam, mit csinálok, azt gondoltam, hú, ez tényleg kemény! Én voltam az első, de utánam nagyon sokan alkalmazták ezt az elemet. Például Madonna is. Nincs ebben semmi szexuális tartalom, nekem elhihetik!”
Siker, siker, siker – Michael azonban még ekkor sem dőlt hátra elégedetten: tizenkét nappal a lemez megjelenése után elindította a Bad világkörüli turnét.