Főkép Nyelvtanulóként mindig is érdekelt, mások hogyan tanulnak nyelveket, és meddig jutnak el, hány nyelvet képesek elsajátítani.
Jómagam három nyelvről mondhatom el, hogy egész jól beszélem (bár az egyiket használat hiányában már kezdem elfelejteni), további hárommal barátkoztam néhány félév erejéig az egyetemen, és legalább három van, amit szeretnék még megtanulni a következő néhány évben, ha időm engedi.

Persze a munka mellett mindenkinek egyre nehezebbé válik a tanulás, hiszen a legkényelmesebb, ha az ember bemegy az iskolába vagy az egyetemre, beül a nyelvórára, és szépen megcsinálja a kiszabott feladatokat.
Ugyan a tanuló sokszor lusta, kedvetlen, hiszen ez is csak egy a sok „kötelesség” közül.

De egy idő után benő az ember feje lágya, és olyan mondatok hagyják el a száját, hogy „De jó lett volna, ha odafigyelek a németórákon!”, vagy „Bárcsak tanulhattam volna franciát!”

Hiszen a nyelvek sok csodát rejtenek magukban: kezdve önnön szépségükkel, ami van, hogy első hallásra feltűnik – gondoljunk csak az általánosan gyönyörűnek tartott olasz nyelvre –, és van, hogy csak sokévi tanulás után kezdi megszeretni az ember a hangzásukat.

Aztán ott van a kapcsolatteremtő funkció: idegennyelv-tudás nélkül az ember elvész külföldön (hacsak nem olyan szerencsés, hogy angol anyanyelvűnek született). A nyelvek összehozzák az embereket, kitágítják a világot a nyelvtanuló számára.

Lomb Kató elsősorban saját nyelvtudásáról – vagyis nyelvtudásairól – ír, elmeséli, hogyan ismerkedett meg ennyi nyelvvel, és hogyan jutott el olyan szintre, hogy szinkrontolmácsként képes közvetíteni emberek között, ami az egyik legnehezebb nyelvtudásra épülő feladat.
 
Tizenhat nyelvű tolmács. Orosz, angol, francia, német nyelven szinte anyanyelvi szinten beszél, a magyarral együtt élnek benne, de kiválóan tud olaszul, spanyolul, japánul, kínaiul és lengyelül.
A maradék hat nyelvből „csupán” fordítási gyakorlata van. Ugyan melyikünk nem vágyik ilyen elképesztő nyelvtudásra?

Lomb Kató azt vallja, nincsen nyelvtehetség, ilyen egyszerűen nem létezik. Szorgalom, kitartás, lelkesedés szükséges ahhoz, hogy valaki jól elsajátítson egy nyelvet. Ugyan ezt a nézetet nem osztom teljesen, de sok igazság van benne.

A könyv célközönsége az Átlag Nyelvtanuló, aki dolgozik, családja van, és ezért kevés a szabadideje. Mégis, ahhoz, hogy eredményeket érjen el, muszáj időt szakítania a gyakorlásra.
Lomb Kató útmutatást ad azoknak, akik hajlandóak napi néhány órát erre áldozni, és megvan bennük a kellő elhivatottság, miközben különféle módszerekkel ismertet meg bennünket, kapaszkodókat és tanácsokat ad.

Ez a könyvecske nagy segítség lehet azoknak, akik nem tudják, hogyan vágjanak bele egyedül a tanulásba, hova kapjanak először.
De azoknak is érdekes olvasmány lehet, akik egyszerűen csak kíváncsiak valami egészen egyedi teljesítményre, egy különlegesen nagy (nyelv)tudású ember történetére, és szeretnének bepillantani a „kulisszák mögé.”

És sokat jelenthet egy harmadik csoportnak is – magamat is idesorolva –, akiknek egy kis bátorításra van szükségük, hogy bizony, el lehet érni a kitűzött célt, csak küzdeni kell.