Főkép Garay Zsuzsanna második könyve a nő-férfi kapcsolatot elemzi, értékeli és tárja elénk.
Tizennyolc találkozás. Tizennyolc olyan találkozás, amelyekre azt mondanánk: véletlen. Pedig mind teljesen tudatos, még ha nem is mi irányítjuk.
 
Kérdések hangzanak el, félbehagyott gondolatok kandikálnak felénk a Találkozások lapjai közül.
Élethelyzetek, hétköznapi és mégis rendkívüli szituációk kerülnek elő a történetből, melyet a férfi fogalmaz meg, és ír le, bár ő csak egy fordító. Gabriella, a Találkozások másik szereplője költőnő.

Ők ketten kiskoruktól ismerik egymást, mégsem lehet megfogalmazni és eldönteni, hogy mi az, ami kialakul kettejük között.
Minden találkozásnál a tipikus nemek közötti különbségek és kétségek buknak felszínre. A temérdek vicsorgó kérdőjel, és a rengeteg talán és hátha, amit a remény tüze szít.

De a válasz, és a megoldás mindig elmarad. A lelki élet, a gondolatok élnek, kavarognak, mennek az útjukon, az élet is múlik, mi pedig csak epekedünk, ábrándozunk, reménykedünk, de valójában semmi sem változik. Örök probléma, folytonos konfliktus a két nem közti életben.

Garay Zsuzsanna ismét olyan könyvet tett le elénk, amellyel a lélek útjaihoz találunk iránymutatást, és amely bizonyára sok emléket idéz fel mindannyiunkban, akár a helyszínek, a karakterek vagy a cselekmény kapcsán.

Ez a sztori akár a miénk is lehetne. Velünk is előfordulhatna. S miért ne? Újból itt a kérdés, a „miért”, amire a választ megint csak félig nyitva hagyott mondat formájában kapjuk meg.
Ez már a mi szerepünk, az olvasói hatáskör: elgondolkodni az olvasottakon. Márpedig ha írói cél létezik, akkor ez biztosan az egyik legalapvetőbb és leglényegesebb!