Főkép

A kezdetek. Talán ez lehet a legmegfelelőbb szó az SS Páncélosezredre. Eleddig Leo Kessler számos könyve látott napvilágot, amelynek főszereplői Kuno von Dodenburg, Schulze és az ebből a kötetből még hiányzó Matz.

Most szemtanúi lehetünk, hogyan is zajlott le az ezred kiképzése, amely a legkevésbé sem nevezhető kellemes időtöltésnek. Annál inkább jelent rémálmot, amelynek középpontjában a brutalitásáról és aljasságáról híres Metzeger őrmester áll. Persze Schulze-t sem kell féltenünk: ahol és ahogy tud, ott próbál keresztbe tenni a kiképzőjének. Ezzel a szerző mindjárt meg is találja az egyik eszközt, amely ellensúlyozni hivatott azt a tényt, hogy ennek a könyvnek nem Szövetséges katonák a főszereplői, hanem az ellenfeleikkel a legkegyetlenebbül és legembertelenebbül bánó német SS tagjai.

Mindezek ellentmondani látszik, hogy von Dodenburg-ba és Schulze-be mégis szorult annyi emberség és sütnivaló, hogy saját alárendeltjeikkel/bajtársaikkal tisztességesen bánjanak, hiszen ők már a kezdetekkor tisztában vannak azzal, hogy valamit nagyon elszúrtak, amikor csatlakoztak az SS-hez.

A szerző e két ember életének apró mozzanatait elénk tárva megpróbálja valamilyen szinten elmagyarázni és érthetővé tenni, hogy Hitler és náci gépezete miként volt képes beszippantani, átformálni, fanatizálni a német embereket, és erre hogyan ébredtek rá már a legelején azok, akik képesek voltak a józanabb gondolkodásra. Azonban az is nyilvánvalóvá válik, hogy von Dodenburg és Schulze számára már nincs visszaút: bedarálta és besorolta őket a rendszer, végig kell járniuk a nekik kiszabott utat, bármennyire is nem fűlik hozzá a foguk.

A később játszódó regények folyamán aztán szembesülhetünk azzal, hogyan is hasonlanak meg önmagukkal, a hitükkel, az eszméikkel ezek a figurák, és hogyan küzdenek a végsőkig, amikor ráébrednek, hogy csak két alternatíva létezik számukra: győzelem vagy halál.

Visszakanyarodva az ellenpontozáshoz, a másik, tipikus „kessleri eszköz” a káromkodások tömkelege. Elsőre ugyan furcsának tűnhet, ez mégis képes – igaz, jóval kisebb mértékben – tompítani a fentebb taglalt dolgokat. A harmadik ellenpontozó dolog a szexualitás. Leo Kessler szinte minden, a Wotan SS-ről szóló történetében felbukkannak könnyűvérű nők, akikért odavannak a Schulze-féle bakák. Persze így vannak ezzel a hölgyek is, de ez részükről ugye „munkaköri kötelesség”.

A kiképzést követően aztán – a regény második felében – a háború borzalmai veszik át a főszerepet. A német hadsereg megindul Belgiumon és Hollandián keresztül Franciaország felé. A Wotan SS kapja a feladatot, hogy Student tábornok Hetedik Légideszant Hadosztályával egyesülve elfoglalják a belga határon, kulcsfontosságú pozícióban lévő Eben Emael erődöt. A rohamezred Kuno von Dodenburg vezette második százada elképesztően magas emberveszteségek árán teljesíti a feladatát…