Főkép Tetszik, nem tetszik, filmsztárnak lenni nem egyenlő a legnagyobb színészi teljesítménnyel. Mi több, a sztársághoz sem szépség (bár ez sokat nyomhat a latban), sem szexepil (bár ez határozottan előny), sem ész (ezt inkább hagyjuk), sem tehetség (nem árt ugyan, de nem ez a lényeg) nem kell.
De akkor mi kell a sztársághoz? Merülhet fel teljesen jogosan a kérdés.
 
Nos, filmsztárrá akkor válhat valaki, ha a fentebb említettek közül rendelkezik valamelyikkel (de nem feltétlenül mindegyikkel), szerencséje van, és ebből kifolyólag jókor tartózkodik jó helyen, vagy éppen a megfelelő ember pillantja meg. A többi már csak marketing kérdése.
 
Persze vannak kivételek, amik nem a szabályt erősítik, hanem azt a „téveszmét”, hogy a sztárok között akadnak igazi művészek is.
Vagy legalább olyanok, akik akár színészi teljesítményükkel, akár egyéniségükkel (és az ebből eredő kisugárzással), akár életük vagy pályájuk bármely aspektusával követendő példaként álltak a következő generációk előtt.
 
Mint például Greta Garbo (született 1905. szeptember 18-án Greta Lovisa Gustafsson néven), Henry Fonda (született 1905. május 16-án Henry Jaynes Fonda néven), Fred Astaire (született 1899. május 10-én Frederic Austerlitz Jr. néven), Audrey Hepburn (született 1929. május 4-én Audrey Kathleen Ruston néven) vagy Gregory Peck (született 1916. április 5-én Eldred Gregory Peck néven).
 
Persze vannak olyanok is (mégpedig szép számmal), akik egyszerűen csak ikonokká váltak, vagy azokká tették őket.
Ilyen például Brigitte Bardot (született 1934. szeptember 28-án Brigitte Bardot néven), Rita Hayworth (született 1918. október 17-én Margarita Carmen Cansino néven), Marlene Dietrich (született 1901. december 27-én Maria Magdalena Dietrich néven), Clark Gable (született 1901. február 1-jén William Clark Gable néven), James Dean (született 1931. február 8-án James Byron Dean néven) vagy éppen Marilyn Monroe (született 1926. június 1-jén Norma Jean Mortensen néven).
 
Természetesen ez az én véleményem, és mint ilyen, nagyon is szubjektív. Mint ahogy az is, miszerint napjainkra nem csupán a tehetséges, kivételesen szép színészek és színésznők tűntek el, de számos műfaj is velük együtt tűnt el a süllyesztőben.
Helyüket átvették a közepes tehetségű, átlagos megjelenésű sztárok, akik látványban és trükkökben gazdag, méregdrága, mégis felejthető filmekben szerepelnek. Tisztelet a ritka kivételnek.
 
És ha már a szubjektivitásról beszéltem: a kötet főszerkesztője is ilyen szempontok szerint válogatta össze a színészeket és színésznőket. Én legalábbis nem láttam semmi egyéb rendezési elvet, semmi szabályosságot vagy következetességet.
 
Ami persze nem baj, ha a kötetet nem tekintjük etalonnak, mert nagyon nem az. Sokkal inkább videoklip-gyűjteménynek érzem, melyben fel-felvillannak bizonyos képek, amik olyan gyorsan tűnnek el, amilyen gyorsan jöttek.
Sajnos, mert így nincs idő hosszabban elidőzni egy-egy személynél. Bár egészen biztosan nem is ez volt a cél, hiszen még ekkora terjedelembe sem lehet beletuszkolni több információt. Bár talán ha kevesebb kép került volna bele…
 
Nem tudhatom. Azt viszont tudom, hogy egyetlen magyar színész vagy színésznő sem került bele a válogatásba (Lugosi Bélát leszámítva, de őt inkább hagyjuk).
Ami jelent valamit. Valamit, aminek nagyon nem örülök. Valamit, amin – természetesen szigorúan kultúrtörténeti szempontból – ideje lenne végre változtatni. Hiszen a mieink is voltak olyan jók, mint egyesek, akik viszont ott virítanak a kötet lapjain.
 
És akkor megint visszatértünk a kiindulóponthoz: mi kell a sztársághoz?
Szépség?
Szexepil?
Ész?
Tehetség?
Vagy szerencse és jó marketing?
 
Amíg megtaláljuk a válaszokat, nézegessük és olvasgassunk nyugodtan az 501 filmsztár című könyvet. Hátha segít rájönni a megoldásra. Vagy ha ebben nem is segít, az alapműveltségünk szintjén emel egy keveset. Az meg ugyebár sose baj.