FőképA II. világháború közepén járunk. A Szövetségesek egy, az Égei-tengeren lévő sziget kiürítését tervezik, ahol ezerkétszáz katonájuk állomásozik, ám a Navarone szigetén lévő, nagy hatótávolságú német üteg fenyegetése lehetetlenné teszi ezt.
Keith Mallory kapja a feladatot, hogy semmisítse meg az ágyúkat.

Természetesen már a szigetre jutás sem éppen sétagalopp: Mallory és társai ugyanis egy rozzant bárkában, görög halásznak öltözve hánykolódnak az Égei-tengeren, német járőrök figyelő tekintete és pocsék időjárás közepette.

Mindemellett – aki olvasott már Alistair MacLean-től az sejtheti – valami nem stimmel a küldetéssel, az ellenség ugyanis túlzott figyelmet fordít a „szerencsétlen” görögökre. Lehet, hogy valaki kettős játékot játszik közülük, és nem az, akinek mondja magát?

Alistair MacLean mindig is mestere volt annak, hogy olyan figurákat találjon ki történetei számára, amelyek nagyon gyorsan az olvasó szívéhez tudnak nőni. Keith Mallory csapatával sincs ez másképpen.

Elsőként itt van mindjárt a százados alakja, aki irányítókészsége, határozottsága, a mód, ahogyan a rá bízott emberkel bánik és összességében az egyenessége miatt válik szimpatikussá.

Hű társa a bajban Andrea, a görög ellenálló, akivel több mint egy évig a megszállt Krétán „dolgoztak” együtt a németek ellen. Magas, bivalyerős, mindig mosolyog, csak akkor öl, ha nincs más választása, és úgy mozog, mint egy macska.

Az amerikai Miller (robbantási szakértő) vagy morog vagy alszik. Vagy elég sajátságos humorával kápráztat el bennünket.
Brown a skót gépészmérnök. Ennyi elég is róla. És a csapat legifjabb tagja Andy Stevens, aki hegymászó tudása miatt került a csapatba, és leginkább nagyon is érthető félelmei miatt kerül közel hozzánk.

Mindezeken kívül a véghezvitt emberfeletti erőfeszítések, a már-már csodaszámba menő állóképesség, az önzetlenség és a bajtársiasság is igen sokat nyom a latba.
Ha nem is mindegyikük, de Mallory és Andrea határozattan a „hős” kategóriába tartoznak. A hősök pedig általában kedvesek az ember szívének.

A regényben természetesen az akciók dominálnak, ami a csapat számára versenyfutást jelent az idővel és menekülést a németek elől. Ha nem érnek időben az ágyúkhoz, és nem tudják felrobbantani őket, az nem csak ezerkétszáz katona, hanem a kiürítést végző flottilla végét is jelenti.

Alistair MacLean valóságos alapokból kiindulva írta meg regényét, hiszen a Dodecanese-szigetek ellenei 1943. szeptember 8-a és november 22-e között zajlott Szövetséges hadműveletre támaszkodott. A cél a Dardanellák megnyitása lett volna a Szovjetunió felé, de sajnos kudarccal végződött a vállalkozás.

A Navarone ágyúiból 1961-ben mozifilm is született, a főbb szerepekben olyan hírességekkel, mint Gregory Peck, David Niven, Anthony Quinn, Irene Papas.