Főkép

Robert Holdstock 1984-ben indult, World Fantasy díjas Mythago Wood sorozatával lett ismert és elismert szerző a fantasy/science-fiction irodalomban. Ez a végtelenül komor, súlyos sorozat immáron a hetedik résznél jár, ám magyarul sajnos még nem jelent meg. A Keltika az első magyar nyelven olvasható műve, egyben a Merlin-kódex trilógia első része. Merlin az elképesztően sok különféle feldolgozást megélt Arthur mondakör mágusa. Még a jól sikerült verziókat is hosszan lehetne sorolni, ám mind közül Holdstock-é az egyik legsajátosabb.

Nem ő az egyetlen, aki alaposan utánajárt, hogy ha létezett Arthur és Merlin, akkor ugyan miféle körülmények között élhetett, és aszerint írta meg regényét, de azt hiszem, még senkinél nem találkoztam a mítoszok, legendák és a történelem, illetve az elképzelt és elképzelhető ilyen egyéni mixtúrájával.

Holdstock könyvének szereplői csak részben emberek – részben viszont legendás alakok, akik ennek megfelelően cselekednek. Nála a varázslat vagy az emberfeletti erő teljesen természetes, és nem is magyarázza ezeket: egyszerűen ott vannak, és az olvasónak kell felfedeznie, megértenie, hogy mi is történik.

Ugyanilyen természetességgel ír a környezetről, arról, hogy azokban a régmúlt, mítikus korokban milyen szagok, hangok, látványok lehettek, és az benne a zseniális, hogy mindezt úgy jeleníti meg, hogy egyszerre érezzük és átéljük, miközben végig tudatában vagyunk, hogy ez számunkra idegen, mi ezt nem ismerjük, legfeljebb az őseink ereinkben csörgedező vére vagy a lelkünk múlt életekre visszaemlékező része tud velük igazából mit kezdeni.

Ennek megfelelően kell némi idő, mire az olvasó felveszi a történet fonalát. Mert olyan a Keltika, mint egy álmokkal, emlékekkel átitatott, réges-régi szőttes: nehéz, a korok múltával megsötétedett anyag, amibe számtalan különféle, értékes szállal hímeztek bele kibogozhatatlannak tetsző, megfoghatatlannak tűnő, egyszerre szépséges és félelmetes mintákat. Olyanokat, amiket a XXI. századi elme nem ért, de a lélekben rezdüléseket kelt.
 
Azok vannak előnyben, akiket érdekel a történelem és a különféle mitológiák (jelen esetben főleg: kelta, görög, szláv, finn, stb.). Aki ezek terén képzettnek mondható, az felvillanyozó, mindig új izgalmakat tartogató olvasmánynak fogja találni a Merlin-kódexet, a töméntelen sok utalást, egyre-másra felbukkanó szereplőt és eseményt. De aki nem annyira olvasott, az is élvezheti, egyszerűen az izgalmas, nagyívű történet és a szép, kidolgozott nyelvezet miatt is.
 
A történet Görögföldön kezdődik, láthatjuk a megtört Iaszónt, aki argonautáival az Arany Gyapjú keresésére indult, s végül felesége, Médeia a szeme láttára ölte meg két fiukat, és elmenekült bosszúja elől. Hajója, az Argó, melyben egy isteni szellem lakozik, végül Északra viszi őt, utolsó útjára.

Ám évszázadokkal később eljön érte Antiokhosz, a varázsló, aki szintén részt vett az Argó útjának egy részén, és akit ekkor már Merlinnek hívnak, feléleszti őt a jeges tó alatti, kínokkal teli álmából, és ráveszi, hogy új argonautákat toborozzon. Merlin ugyanis rájött: Médeia becsapta őket, és fiait, hogy apjuk rájuk ne találhasson, későbbi korokba menekítette.

Pohjola földjén, a finnek ősei között Merlin is talál valakit, aki aztán nagy hatással lesz az életére, egy fiatal lányt, akiben szintén ott van a mágia. De nem csak az ő népéből találnak követőkre, s a nagy nehezen elinduló expedíció határozottan nemzetközivé válik – egyebek mellett kelták is kerülnek az Argóra, köztük Urtha, aki amolyan kiskirály.

Első útjuk az ő falujához vezet, Alba szigetére, ahol pusztulás és döbbenetes események híre várja őket. A bosszúra szomjazó Urtha útja ekkor fonódik össze véglegesen Iaszónéval: mindketten Görögföldre vágynak eljutni.
 
Ezen a ponton lép be a történetbe a történelem: i.e. 297 körül ugyanis valóban volt egy gall-kelta invázió, ami a Rajnán és Dunán át, s a Thermopülai-szoroson keresztül egészen a Delphoi-jósdáig vezetett, melynek során a jobb napokat is látott különféle görög illetve makedón seregek maradványai nem igen tudták feltartóztatni a barbár hódítókat. A regényben is felbukkanó Bolgios és társai valóban léteztek tehát, még ha kevesen tudnak is róluk.
 
A Keltika ezen eseményeket is feldolgozza, emellett Merlinről is sok mindent megtudunk. A mágiát csontjaiban hordozó, kortalan lény ő, egyike azon keveseknek, akik ősidők óta járják az Utat, különféle korokban és helyeken bukkanva fel, és változtatva a világ sorsán. Mivel ő a mesélő is, beleláthatunk gondolataiba, ám Holdstock úgy írta meg, hogy érezze az olvasó: Merlin messze több, mint ember, és nem érthetjük meg.

Az, hogy eljő majd Arthur, s királlyá lesz Merlin segítségével, az itt még csupán felsejlő, bizonytalan jóslat, ám tragédiából és nagyságból, lenyűgöző eseményekből és izgalmakból a Keltika is sokat hordoz.
 
Remélem, nem kell sokat várni a két folytatásra (The Iron Grail, The Broken Kings)! Külön köszönet Matolcsy Kálmán fordítónak a jó érzékkel elhelyezett és megírt lábjegyzetekért. Talán még egy névsor is elfért volna, olyan sok a szereplő, de ezen nem múlik semmi. Mindenképp agymunkát igénylő olvasmány a Keltika, és meg is érdemli a figyelmet.