FőképAlistair Maclean igen sikeres skót író volt, akinek regényei közül többet is megfilmesítettek - a legismertebb talán a Kémek a sasfészekben. Ő maga is részt vett a második világháborúban, ami munkássága is rányomta a bélyegét.
Első könyve az Őfelsége hadihajója, ami először 1955-ben jelent meg és természetesen ez is a háború idején játszódik, s bár nincs valós alapja, akár meg is történhetett volna.
 
A brit haditengerészet leghírhedtebb hajója, a rettegett Ulysses új küldetésre indul. Az Északi tengeren hajózva egy hadi utánpótlást szállító konvojt kell elkísérnie Oroszországba, s megvédenie mindenáron.
 
Az emberei által nagyra becsült Vallery kapitány és megfáradt, a misszió ellen lázadozó legénysége az admiralitás parancsára nekivág a veszélyekkel teli útnak, aminek során nem csupán az ellenséggel kell megküzdeniük, hanem a tenger, a fagy és a természet pusztító erejével is szembe kell nézniük.
 
Egyedül hajójuk erejében és ellenálló képességében reménykedhetnek, s mindössze csak betegeskedő kapitányba vetett hitük és az iránta érzett tiszteletük motiválja őket.
 
A szerző embertelen környezetbe helyezi a cselekményt és óriási megpróbáltatások elé állítja szereplőit, s legtöbbjükkel döbbenetes kegyetlenséggel végez a regény során.
 
Maclean mesterien és könnyedén egyensúlyoz a szépirodalmi elbeszélés és a tényszerű leírás között, s mindeközben hihetetlen borzalmakat tár az olvasó elé, a könyv mégis inkább az emberi tűrőképesség és erő méltatása.
 
A feszültség mindvégig szinte tapintható és a szereplők jellemének alakulása is legalább annyira valóságos és hiteles, mint maga a történet és annak elbeszélése. Látszik, hogy alapos előtanulmány előzte meg a regényt, hogy minden egyes részlet a helyére kerüljön.
 
A fordulatos és akcióval teli történet egyre fokozza az izgalmakat, majd a végén epikussá növeli a küzdelmet. A regény minden szörnyűsége ellenére magába szippantja az olvasót és nem is engedi el, míg a felemelő végkifejlet be nem következik.